Roxforton túl: J.K. Rowling másik „hangja”

Mi köti össze Roxfortot és egy londoni magánnyomozó irodáját? A válasz természetesen J.K. Rowling – vagy éppen Robert Galbraith (Rowling ezen az írói álnéven jelenteti meg a krimijeit). A Dalszerző Podcast új epizódjában két olyan műfordítóval beszélgetünk az angol íróról, akik szó szerint évtizedeket töltöttek Rowling „társaságában”: egyikük Tóth Tamás Boldizsár, akit a Harry Potter-könyvek „magyar hangjaként” emlegetnek, másikuk a Cormoran Strike-sorozatot magyarra átültető Nagy Gergely.

Az már a műsor elején kiderül: habár ugyanannak a szerzőnek két teljesen eltérő univerzumáról van szó, a mélyben sok a hasonlóság. Nagy Gergely műfordító, egykori egyetemi adjunktus szerint mindkét sorozat „egy másik világba való belépésről” szól. Míg a Harry Potterben a kamasz varázslónak konkrétan egy új nyelvet is meg kell tanulnia, a krimikben az egyik főhős inkább a való világnak egy másik szegmensébe kerül bele.

Szó esik a fordítások kulisszatitkairól, például arról, hogyan lett a Hogwartsból magyarul Roxfort, mi a baj a Pulipinttyel, és milyen fordítói kihívásokat jelentenek a krimik. Mivel a Harry Potter első kötete több mint huszonöt éve jelent meg magyarul, Tóth Tamás Boldizsár műfordító, szinkrondramaturg felidézi azt is, milyen nehézségekkel küzdött akkoriban a fordítások során, és ehhez képest mit ad ma az internet, illetve újabban a mesterséges intelligencia.

A beszélgetés során szóba kerül, hogyan változott J.K. Rowling írói stílusa az évek során. Nagy Gergely szerint a Strike-regények egyre szerkesztettebbek, összetettebbek lettek, ezekhez képest az első kötetben még sokkal játékosabb és karikaturisztikusabb a hang. A két fordító saját kedvenc köteteit is megnevezte. Nagy Gergely a Strike-sorozat első részét, a Kakukkszót emelte ki, míg Tóth Tamás Boldizsár számára máig a harmadik Harry Potter-kötet, az Azkabani fogoly a csúcs: „Az még olyan hosszú, amilyennek lennie kell.”