Trágárság, pornó és milliós nézettség

A mesterséges intelligencia átírja a zeneipar játékszabályait, a streamingplatformok elszívják a jogdíjakat, reneszánszukat élik a fizikai hanghordozók, a fiatalok körében pedig terjednek az explicit, obszcén dalszövegek. A Dalszerző Basszuskulcs című podcastjában ismét volt miről beszélni. Az adás YouTube-verziója görgetés után, Spotify-on pedig ITT hallgatható.

A producermágus, Rick Rubin egy felvetésével indul az adás, aki nemrég a The Diary of CEO című podcastban a mesterséges intelligenciáról is kifejtette véleményét. Szerinte a promptban, vagyis magában az ötletben rejlik a kreativitás, és nem feltétlenül a zene fizikai létrehozásában. Szemere Anna kultúraszociológus, a műsor egyik résztvevője lát fantáziát ebben a gondolatban, szerinte a vízió a lényeg, és mint mondja, „ez kicsit olyan, mintha lenne egy mester, akinek asszisztense van”.

Hegyi György dalszövegíró, zenész viszont úgy gondolja, a promptoláshoz zenei tudás kell, csak így lesz eredeti a végeredmény, amire aztán azt mondja a hallgató, hogy wow. „Ha azonban hiányzik a mester, azaz a jó promptoló, a zene vacak lesz.” Ő egyébként túlértékelt technológiai lufinak tartja az AI-t.

Iparági előrejelzések alapján azonban 2028-ig a zenei jogdíjak jelentős részét már a szoftverek által generált tartalmak csapolhatják le, ahogy erről a friss Zeneipari jelentés beszámol. Jeges Zsolt, a Mamazone Kiadó alapítója a folyamat gazdasági mozgatórugóira világít rá a műsorban: „Múlt héten napi negyvenezer AI-generált dal került fel a streamingfelületekre, és senki nem mondja azt, hogy állj. (…) Mindaddig, amíg pénzt lehet ebből csinálni, addig ez terítéken lesz.”

Előkerül a podcastban témaként az a videóriport, amit a 444.hu újságírója készített a BME-napokon a nőket tárgyiasító, explicit magyar rapszövegekről. A műsorban Szemere Anna azt fájlalja, hogy a videóban prolinak és suttyónak nevezik ezeket a dalokat, mintha ezek a jelzők az olcsó tartalom szinonímái lennének. Szerinte ez nem helyes, a kulturális ízlésről szóló vita ugyanis könnyen társadalmi osztálykategóriákkal kapcsolódhat össze.

Jeges Zsolt egy németországi felmérést említ, amit tavaly végeztek huszonéves fiatalok körében, akiket a céljaikról, motivációikról, életmódjukról kérdeztek, és az derült ki, hogy kizárólag a pénz hajtja őket. „Tehát, ha egy zenész meg tudja ragadni a közönséget azzal, hogy explicit, trágár szavakat ír a dalaiba, és ezzel sok pénzt keres, nem fog érzelmes szövegekre váltani.”

Hegyi György ennél is tovább megy, amikor kijelenti: „A hip-hop nem zenei, hanem irodalmi műfaj, tehát a hip-hop takarodjon a Spotify-ról, és szíveskedjen bevonulni a könyvesboltokba!” Szemere Anna a beat történetéből hoz példát arra, hogy az új zenei formákat a saját korukban gyakran nevezték primitívnek vagy értéktelennek.

A műsor második felében a fizikai hanghordozók „kerülnek reflektorfénybe”. Vinyl, CD, kazetta – vajon miért akarja a fiatal generáció újra birtokolni azt, amit a streaming évtizedek alatt szinte teljesen eltüntetett? Előkerül a vinyl technikai oldala, a régi és újrakiadások hangminősége, a CD újrafelfedezése, és az a téma is, hogy a lemezhallgatás valójában mennyire másfajta figyelmet kíván, mint a Spotify folyamatos továbbléptetése.

Az adás résztvevői:

• Szemere Anna kultúraszociológus, a Zenetudományi Intézet volt munkatársa, az Up from the Underground, The Culture of Socialist Rock Culture, valamint a Rónai Andrással közösen jegyzett Bea Palya: I’ll Be Your Plaything szerzője. 1987 óta Amerikában él, kutat és publikál.
• Hegyi György dalszerző, zenész, könnyűzenetörténet-oktató, az Emil Rulez alapító tagja
• Jeges Zsolt, a Magyar Független Lemezkiadók Egyesületének elnöke, a Mamazone Kiadó alapítója, az IBS zenei menedzsment oktatója

Moderátor: Péczeli Dóri