Kováts Gergő: Az előre kialakított gondolatokat mindig aktualizálni kell

Kováts Gergőt sokan az Irie Maffia szaxofonosaként ismerik, ugyanakkor a hazai free jazz színtér megkerülhetetlen alakja is. A Kéknyúl oszlopos tagja, a Kovász zenekar alapítója. Animációs- és rövidfilmekhez ír zenét, nagyzenekari hangszereléseket készít, a MOME DLA programjának keretében az improvizáció résztvevői közötti viszonyt kutatja. Népzenéről és szabad zenéről, a Kovász zenekarról és a mesterséges intelligencia zeneszerzésben betöltött szerepéről beszélgettünk.

2023-ban alapítottad meg a Kovászt Pozsár Mátéval, Dénes Ábellel és Gyárfás Attilával. A formációban meghatározóak a népzenei hatások és az elektronika is.

A Kovász az egyetlen zenekarom, ahol elektronikát is használunk népzenei kontextusban, ráadásul az alapítás óta Gyárfás Attila is teljesen egyedi hangzásokat hozott létre a preparált gardonnal kombinált effektjeivel, úgyhogy talán nem is azt mondanám, hogy összesimul, hanem inkább folyamatosan fluktuálva fejlődik ez a viszony. Korábban kifejezetten a kísérleti megoldások felé törekedtem, és eredetileg nem is gondoltam arra, hogy a Kovászban használjunk elektronikát. Amikor Pozsár Máté felhívtam, hogy csináljunk egy új zenekart, egyből jelezte, hogy mindenképpen szeretné hozni a szintetizátorát is ‒ ez utólag az én hozzáállásomat is átbillentette. A kísérleti attitűdöm abban még megmutatkozik, hogy magam rakom össze az effektjeimet szoftveresen, de már egészen gyakorlatiasan: általában egy-egy népzenében tapasztalt jelenség utánzása, absztrahálása, eltúlzása a cél. Fontosnak tartom megemlíteni Fenyvesi Márton nevét is, aki az első lemezünkön fantasztikus érzékkel formálta tovább a zenekari hangzást.

Az elektronikus zenét első körben nem kötné össze az ember a népzenével. 

A népzene tudománya és története sosem volt közvetlenül része a tanulmányaimnak, így a kollégáimmal való beszélgetésekre hagyatkozom. Nehéz is olyat állítani, hogy „a népzene ilyen vagy olyan”, hiszen csak a Kárpát-medencei folklórkincsnek rengeteg ága van, sokszor szomszédos falvak között jelentős eltérésekkel. Mégis van egy erős benyomásom arról, hogy a népzene természete a gyakorlatiasság, ha egy több kamionnyi Moog-szállítmány ragadt volna Mezőségen, biztosan beépült volna az ottani zenei gyakorlatba. Bár a saját „esetem” az elektronikával pont nem ezt a gyakorlatiasságot mutatja.

A zenekar neve és az első lemezetek címe, a Fermentum is ugyanarra a folyamatra utal: az érlelésre. A „fermentum” ugyanis a kovász latin neve, ami azt jelenti, hogy „erjedést keltő dolog”. A kovász a megérés és a megőrzés folyamatára egyszerre utal, ami sosem állhat meg, hiszen ha a táplálás elmarad, a kovász megszűnik. A zene oldaláról tekintve az érés hátterében a tudás és a tapasztalat húzódik meg. 

A táplálás és az erjedés valóban két kulcsszó a zenekar esetében. A sokféle zenei hagyomány – amit eleve ajándékként kaptunk a korábbi generációktól – a táplálék jelentős része, de nem elhanyagolható az sem, hogy négy különböző ember adja össze a hozott tudását és személyiségét.

Az érlelésben az a gyönyörű, hogy természetes módon megtörténik, nem teljesen irányítható, de vigyázni kell rá. Amikor az ember megtalálja azt az egyensúlyt, a módszert, ahogyan folyamatosan életben tart egy kovászt, akkor mindig változó egyedi ízt kap ajándékul.

Óriási munka van abban, hogy mi magunk is megértsük, megérezzük, hogy mi is az a zene, amit létrehoztunk közösen. Mostanra eljutottunk oda, hogy nagy szabadsággal tudunk az általunk létrehozott koncertfolyamatokban jelen lenni, jelentse ez az egészen avantgárd megszólalást vagy a táncoltató pulzálást.

A Kovászt a folkjazz kategóriába sorolják. Te is így határoznád meg a zenéteket, a fúzió jó kulcsszó?

Kicsit messzebbről indítok: az utóbbi időben sok olyan szöveget olvastam, ahol művekről írnak, pontosabban azok koncepciójáról, és sok esetben a koncepció maga zseniális, de a tartalom elnagyolt. Gyakran van olyan érzésem a zenében is, hogy egy-egy zenekar, projekt, formáció leírása szépen jelzi a kitűzött célt, de azt nem, hogy hol tartanak ebben jelenleg. Talán erre reflektálva szoktam arról beszélni, hogy a Kovásszal kitűzött cél, a népzene alapú improvizatív nyelv elsajátítása még hosszú évek távolságára van, sőt, valószínűleg később is azt fogjuk érezni, hogy rengeteg felfedeznivaló és munka áll előttünk. Ez egyszerre felelősség és ajándék, hiszen sosem fogunk kifogyni a lehetőségekből. Visszatérve a kategorizáláshoz, a szavak, mint folk, jazz, avantgárd, elektronika, tánczene, hagyomány, egyéniség, újdonság, mindenkinek mást jelentenek. Szerencsés helyzet, hogy amellett, hogy már nagyon könnyen elérhető online is a zenénk, egy-egy ilyen terjedelmű interjú is lehetőséget ad arra, hogy valaki részletesebb képet kapjon rólunk.

Hol van a helye a hazai zeneiparban a Kovásznak?

Azt látom – ha már a konceptuális művészet előkerült –, hogy ma, ahogy a kurátorok is művészekként vannak aposztrofálva, a koncertszervezők, management irodák is egyre inkább ízlésformáló erőként működnek. És valóban, egy fesztivál, egy portfólió vagy egy felülről kezdeményezett formáció összeállítása komoly hozzáadott értéket képviselhet. Mindeközben összeolvadtak a piacok, a fesztiválokon, a pályázatokon, de a klubokban is egészen más okból és céllal létrejövő zenékkel kell „versenyeznünk”.

Én azt látom, hogy ebben a helyzetben csak azt teheti egy zenekar, hogy megtalálja a saját hangját, és tesz arról, hogy megmutatkozzon.

A Kovász egy koncerten belül tud őszinte és intim, vad és extatikus, laza és bulizós lenni, ami megnehezíti a ma elvárt, minél kevesebb szóban meghatározott brand kommunikációját. Mégis azt tapasztalom, hogy a közönség mindig hálásan és gazdagabban távozik a koncertjeinkről, és nem restek ezt személyesen is közölni velünk. Különösen feltűnő a nagy számú külföldi koncertlátogató visszajelzése, ami alapján bátorkodom azt állítani, hogy a magyar kultúra hírvivőjeként remek exportcikk is a Kovász.

Meg tudod ragadni, hogy számodra zenészként mi a különbség például az Irie Maffia és a Kovász koncertje között? Mi zajlódik benned, más a figyelmed, másképp alakul az érzések és a zenei gondolatok útja?

Sokkal több a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk, de természetesen vannak különbségek. Az Irie Maffia, mint ahogy azt a neve is sugallja, a jókedvről, bulizásról, összetartozásról szól. A zenekar méreténél fogva még egy budapesti klubkoncert is olyan, mint egy osztálykirándulás, kicsit örökre gyerekek maradunk benne, és ez a játékos-bulizós-szeretetteljes attitűd az, amit a közönségre is átragasztunk a koncerteken. A Kovász koncertje inkább olyan, mint egy házibuli, sokszor egészen mást él meg ugyanabban a pillanatban két különböző ember, és beleférnek egészen drámai pillanatok, egyéni villanások, bohóckodás, vagy akár ezek mind egyszerre, párhuzamosan. Mindkettő igényel azonban őszinteséget és jelenlétet, máskülönben nemcsak a közönség, de a saját magunk számára is terhes lesz a dolog.

Ha tippelnem kellene, azt gondolnám, hogy a free jazz területe az, ahol ki tudod bontani a zeneszerzői és előadói képességeidet teljes egészében. A zeneszerzésben számodra az improvizáció a „legemberibb” elem?

A free jazz az, amit talán a legtöbben kötnek hozzám, a mai napig találkozom meglepett arcokkal másfajta koncerteken. Leginkább a szabad zenében érzem otthon magam, azt érzem a legtermészetesebb közegemnek. Amikor zeneszerzés és improvizáció viszonyáról van szó, úgy érzem, nagyon sok olyan mesterkélt elv, kategorizálás kerül elő, amit a zenetörténet egy szakasza kialakított, amiben kicsit benne ragadtunk. Ahogy egyre többet foglalkozom mindkettővel, úgy egyre világosabb, hogy nincs egyetlen jól körülhatárolható jelentése ezeknek. Azt hiszem, egyre fontosabb számomra az, hogy mit ad a gyakorlat, egy adott cél, sőt, még inkább az adott pillanat ‒ az előre kialakított gondolatokat mindig aktualizálni kell.

Egyhelyütt elmondtad, hogy a szabad zene fejleszti a toleranciát és a figyelmet. Ezt kifejtenéd?

Szerencsére egy olyan kultúrában élünk, ahol a zenetanulás transzferhatásait már ismert tényként kezeljük. A szabad zene kicsit más kompetenciák kialakításában segít, mint a hagyományos, zeneiskolákban tanulható zene, ráadásul a kettő kiegészíti, sőt, erősíti is egymást.

Ha nagyon röviden foglalnám össze, a szabad zenében nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, és annak a felelőssége is ránk hárul, hogy egy adott pillanatban hogyan járulunk hozzá a zene folyamatához, így nem tehetjük meg, hogy akár egy pillanatra is lankadjon a figyelmünk, vagy kívül essünk a zenén.

A tolerancia fejlődése pedig annak a következménye, hogy a szabad zene ideiglenesen lehet hierarchikus, de nagy formátumát tekintve sosem. Ezzel ellenkező irányba vezet, ha a mások vagy magunk által játszott anyagot nem tekintjük adottnak, és nem ahhoz alkalmazkodva adunk új impulzusokat.

A MOME DLA programjában az improvizáció résztvevői közötti viszonyt kutatod a mesterséges intelligencia segítségével. Miért ezt a témát választottad, és hogyan tudod hasznosítani a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket?

Elég nagy görbét jártam be a témán belüli vágyaimmal és terveimmel kapcsolatban. A mostani állításom az, hogy a mesterséges neurális hálók bizonyos típusai sajátos belső ábrázolásmódot alakítanak ki a bemeneti adatra, esetemben a zenére. Ezt az ábrázolást lehet afelé terelni, hogy kifejező, akár az ember számára is közvetlenül értelmezhető legyen, de azt is lehet hagyni, hogy „magától” alakuljon ki ez a leképezés. Az egyik nagy fordulat a kutatásomban az, hogy rájöttem, hogy engem nem az előbbi, a tudományos-analitikus megoldás érdekel, hanem a művészi, tehát hagyom, hogy a neurális háló saját reprezentációja térképezze fel a tanítására adott zenét, és ebben a térképben mozogva elemző vagy generatív módszerekkel fogok alkotni. Tehát egy nem általam alkotott rendszerben kutakodom, mintha egy vadidegen hangszer felfedezése által alkotnék zenét. Ez az attitűd egyértelműen része a szabad zenének is.

A Kovász zenéjében a váratlan, a meghökkentő ad teret a szabad zenélésnek, vagy fordítva, a szabad zene ad teret a váratlannak. Animációs- és rövidfilmekhez is írsz zenét, nagyzenekari hangszereléseket készítesz, tehát a zeneszerzés megannyi oldalát ismered. Ebből a szempontból van olyan feladatkör, amiben a mesterséges intelligencia segítséget adhat?

A zeneszerzésnek vannak mechanikus folyamatai. Például egy big band hangszerelése esetén megírom a szaxofonkórus dallamát, ami alá blokkakkordokat akarok tenni. Az MI ilyen mechanikus célfeladatokban egészen jól tud már működni. Pontosabban abban, hogy tipikus megoldásokat alkalmazzon, esetleg tipikus megoldási irányokat kombináljon. Az egy izgalmas kérdés, hogy a generált szólamokat leellenőrzi-e a zeneszerző, de, ha hiba nincs is benne, vajon biztosan minden egyes lépésével egyetért? Vajon ugyanerre a megoldásra jutna ő is, ha hangról hangra írná meg, vagy egy-egy különleges helyzetre reagálva, esetleg abból inspirálódva sajátos megoldást választana? Természetesen sok részfeladatot említhetnénk még a dallamalkotástól a masterelésig.

A mesterséges intelligenciának lehet jó szerepe a zeneszerzésben és az improvizációban is?

Az üzleti szemlélettel készített zenei termékek esetében már most is tömegével találkozunk MI-generált anyagokkal, hozzám is jött már felkérés, hogy egy generált anyagot játsszak fel, hogy ne legyen gond a jogdíjjal… Személyesen azt gondolom, hogy én mindig is tanulni szerettem, talán ezért vonzódom a kísérleti irányokhoz, úgyhogy nem vágyom arra, hogy egy gép tanuljon helyettem, szeretem magam megcsinálni, amit csak tudok. De nem mindent tudok magam megcsinálni, és nagyon vonzó légypapír a havonta párezer forintért működő MI-csomag, ami pl. nem programoz jól, de működik. Itt is rajtam a felelősség, hogy tanulok-e a generált anyagból, vagy belekerülök abba a spirálba, hogy nem értem a generált kódot, és nem tudok már MI-segítség nélkül változtatni rajta. Vajon ez jobb, mintha egy reklámszakember a háttérzenével csinálná ugyanezt? Amit a fentiek ellenére saját magam számára továbbra is jó szerepnek tartok, az az algoritmikus kompozíciókhoz hasonló hozzáállás. A program egyszerre eszköz és felfedeznivaló, olyan, mint amikor az ember párbeszédbe elegyedik egy anyaggal, és ezáltal a tapasztalás által válik többé vagy ért meg többet magáról vagy a művészetről.

Elektronikus zeneszerzés szakon végeztél Hágában. Ott foglalkoztatok már ezzel?

Hágában egy félévet tanultam elektronikus zeneszerzés szakon, azaz a Sonologyn. Már a felvételire is interaktív zenei szoftvert vittem, és onnan eljőve fogalmazódott meg bennem a téma, hogy improvizáló ágenseket készítsek. Az MI-technológiák és az elérhető számítási kapacitások azóta történt fejlődését nézve nem is tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz, hogy ennyi idő eltelt. Mire megemésztek egy-egy fejleményt, érkezik egy új.

Sok magyar zenész tanul Hágában, milyen lehetőség van ott, ami itthon nincs? Miért javasolnád fiatal zenészeknek, hogy ott tanuljanak?

Ami engem odavitt, az egyértelműen a nagy múltú Sonology szak, aminek itthon akkor nem volt még megfelelője. Nagyon szép volt látni kint azt, hogy sokkal kevésbé markánsak az országhatárok az ott összegyűlt fiatal művészek fejében. Természetes a számukra, hogy európai vérkeringésben mozognak művészként. Ehhez a kapcsolatokat sokkal nehezebb kialakítani itthonról, még mindig van előttünk munka, hogy jobban integráljuk magunkat e vérkeringésbe, ezt mindenképpen elősegíti, ha sokkal diverzebb kapcsolatokat alakítanak ki már fiatalon a zenészeink. Jelenleg a Bartók konziban is tanítok, és a külföldi terveket szövő diákoknak azt javaslom elsőként, hogy nézzék meg, kik lesznek ott a tanárok, gondolják át, miért pont tőlük akarnak tanulni vagy mit tud nyújtani az az intézmény, milyen az ottani közeg. Nekem elsősorban ez utóbbi kettő volt vonzó.