Lombos Márton: Ha sikk szidni a mulatóst, én megvédem!

Tipikusan az a figura, akiről nehéz elhinni, hogy időnként rossz napja is lehet. Mintha mindig az élet napos oldalán járna. Holott neki is kijutott, na, nem a jóból. Épp ellenkezőleg. Ám derűjét még a mélypontokon sem veszítette el. Csupaszív fickó, akivel könnyű jóban lenni, és ez kifejezetten hasznos, ha az ember élete az állandó együttműködésekről szól. Lombos Márton Artisjus-díjas dalszövegíró-előadóval bokszról, mulatós zenéről és kulturális identitászavarról is beszélgettünk.

Mi ez a monokli a szemed alatt?

Bokszoltam.

Ki bánt el veled ilyen csúnyán?

Egy bokszedzővel kesztyűztünk, úgyhogy nekem tulajdonképpen sikerélmény a monokli! (nevet) Viccet félretéve: jó érzés, hogy játékban vagyok vele, és egyáltalán nem élem meg kudarcként, hogy kaptam egyet a szemem alá. Ez csak azt jelzi, hogy van még mit tanulnom.

Ringen kívül is harcos típus vagy?

Azt hiszem, igen. Szeretek küzdeni a dolgaimért, de csakis úgy, hogy azzal másoknak nem okozok kárt vagy fájdalmat. Egyszerűen játékban kell maradni, ennyi az egész. Úgy a ringben, mint azon kívül.

Mi a közös szerinted a bokszban és a zenélésben?

Mindkettőhöz bitang koordináció, bitang fókusz és tempó kell. Meg egyensúly és testi-lelki kondíció. De a flowélmény is közös pont: a ringben és a színpadon is kizárod a külvilágot és csak a pillanatnak élsz. Közhelyesen hangzik ugyan, de attól még igaz: a sport rettentő fontos. Egyik pozanos barátom mesélte, hogy két hónapja, amióta elkezdett kettlebell-lel edzeni, gond nélkül végigfúj egy 90 perces koncertet. Megizzad, nyilván, de nem kapkodja a levegőt.

Ezek szerint egy másfélórás koncert felér egy brutálkemény edzéssel?

Persze. Gondolj bele: a gitáros és a basszusgitáros súllyal a nyakában felszántja a színpadot. A dobos?!? Vajon hány kalóriát éget el egy koncerten? Szerintem rengeteget. Ha most megkérdeznénk az AI-t, biztosan tudná a pontos számot.

A ChatGPT szerint intenzitástól függően 3-800 kalóriát veszít egy dobos egy 90 perces koncerten.

Na ugye! (mosolyog)

Ha már az AI-t szóba hoztad: gyakran használod?

Persze, rendszeresen kérdezek tőle. Olyan is volt, hogy beszélgettem vele.

Mi volt a téma?

A legkisebb gyerekem akkor még általános iskolás volt, és konfliktusa volt az egyik tanárával. Nem tudott vele zöldágra vergődni, és hónapokon keresztül rágódott ezen. Kíváncsi voltam, hogy a mesterséges intelligencia mit ajánl, mit csináljon a szülő egy ilyen helyzetben: beavatkozzon-e avagy sem. És egész intelligens választ adott.

Mit tanácsolt?

Már nem emlékszem pontosan, de valami olyasmit, hogy bár a gyereknek megvan a maga igaza, és jó, hogy küzd érte, de meg kell érteni a másik embert is.

Vagyis egyrészt-másrészt választ adott. Dalszerzéssel kapcsolatban használtad már?

Nem, viszont nagybátyám, aki szeretett volna zenész lenni, csak nem jött össze neki, minden nap leül a számítógép elé, és dalokat írat az AI-jal. Ez örömet szerez neki, én pedig örülök az ő örömének.

Egyáltalán nem zavar, hogy AI-jal tulajdonképpen bárki csinálhat zenét? Az is, akinek sem istenadta tehetsége, sem képzettsége nincs hozzá?

Amíg ez a játék szintjén marad, addig nem zavar. Amikor egy zenész ismerősről kiderül, hogy AI-t használ szövegírásnál, csalódottnak érzem magam. Ahogy az is rohadtul zavar, ha valaki csak azért használja a mesterséges intelligenciát, hogy megspórolja ezzel a szakemberek gázsiját, és így több maradjon a zsebében. Szerintem ha zenéből élsz, muszáj költened rá. Meg kell fizetned a szakembert, a stúdiót…

De miért fizessen ezért, ha ingyen megkapja az AI-tól?

Na, látod, ez zavar. Persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi pénzt és időt lehet megspórolni azzal, ha valaki szövegíró helyett a ChatGPT-vel dolgozik, de nehogy már ez legyen a normális.

Ha már itt tartunk, te ugye gyakran dolgozol „megrendelésre”. Mi van akkor, ha ki nem állhatod az előadót, akinek szöveget kell írnod?

Több mint húsz éve foglalkozom „bérszövegírással”, tehát van rutinom az ilyen helyzetek kezelésében.  Általában megírom a dalt. Mondok egy példát: van egy mulatós srác, ő a mulatós zene egyik, ha nem legnagyobb „császára”, akiről közismert, hogy nagyon figyel arra, mire mennyi pénzt ad ki. Én pedig belebújtam a megrendelő bőrébe és leírtam azt a sort, hogy

Én is csak csodálkozom, milyen kanyhaló vagyok.

Kanyhaló? Az mit jelent?

Cigányoknál a rafináltat jelenti. És ez a srác egy ízig-vérig kanyhaló csávó. Büszke vagyok rá, hogy nem szépítettem a dolgot és le mertem írni, valójában mit gondolok róla, ő pedig elénekelte ezt. Számomra ez a refrén óriási sikerélmény!

Egyébként melyik a legsikeresebb dalod?

A Hajnalban megyek ma megint haza, amit eredetileg Gitanonak írtam. Azóta feldolgozta a Bittó duó és Jolly is, és máig nagyjából húszmilliós nézettséget csinált. Még Azahriah koncertje előtt is megszólalt a Bittó duó tolmácsolásában. De nagyon jól mennek a színházi darabokhoz írt dalaim is. A Menopauza a Játékszínben például akkora siker, hogy az igazgató szerint akkor is teltházzal menne, ha minden nap játszanák.

Áruld el, mi köze egy férfinek a menopauzához?

Ez egy véletlennek köszönhető. Volt egy nehéz időszakom – harmincéves koromra lecsúsztam, teljesen tönkretettem magam -, és akkor jött az életembe egy jótündér, aki munkát ajánlott nekem. Személyi titkár lettem mellette, és mivel ez az üzletasszony változókorban lévő nőknek gyártott táplálékkiegészítőket, ezért alaposan beleástam magam a témába. Szerintem a klimaxról szerzett tudásom sokkal mélyebb, mint egy átlagos magyar nőnek.

A dalszerzést illetően nálad nincs no-go zóna? Olyan műfaj, amire azt mondod: no way?

Egyetlen kikötésem van csak: politikába nem szállok bele. Műfaji megkötés viszont nincs nálam. A mulatóst például kifejezetten szeretem. Semmi bajom vele.

Nekem sincs, valahogy mégis sikk fújolni a mulatósra. Szerinted miért?

Engem nem érdekel ez a kultúrsznobizmus. De visszakérdezek: szerinted miért nem sikk az, hogy egy ország könnyűzenei közízlése a saját zenei gyökereiből ered? Miért ciki például az a sor, hogy „úgy fáj az én szívem, édes babám”? Miért tartjuk fontosabbnak az amerikai gyökerű blues zenét? Szerintem ez egy kulturális identitászavar, és bár nem vagyok a mulatós zene védőszentje, de ha sikk szidni a műfajt, akkor megvédem, mert igenis vannak értékei.

Mint például?

Leplezetlenül őszinte. Az, ahogy Nótár Mary mesél az anyósáról, egy létező, életszagú viszony. Én is így írok. Őszintén.

Mi a könnyebb számodra: másnak írni vagy magadnak?

Nagyon szeretek írni, magamnak a legjobban. Olyankor megengedem magamnak a gondolat szabadságát, ami persze több meló. Ha viszont másnak írok, akkor meg sokat izgulok a dalért: vajon elég jó lett-e, tetszeni fog-e a „megrendelőnek”. Hogy melyik könnyebb? Ezt nem igazán tudom értelmezni, mert nem hiszek sem a könnyű melóban, sem az olcsó AI-megoldásokban.

Fotó: Labancz Viktória