Szabadság, önismeret, innováció – az alkotás kulisszatitkai Palya Beával

Palya Bea a világzenei és népzenei színtér egyik legismertebb hazai alakja. Színes, szuverén egyéniség, akinek dalai gyakran az önismeret és a női identitás témáit járják körül. Bárhol képes dalra fakadni, a Szinger-Songwriter felvétele sem volt kivétel ez alól. Az Artisjus újonnan indult podcastjában dr. Szinger András főigazgató egy kávé mellett beszélgetett fontos aktualitásokról Palya Bea dalszerző-előadóval, az Énekeld magad szabaddá módszer alapítójával.

Szinger András: Egyik zenésztársad, Szokolay Dongó Balázs szerint igazi önismereti szakember vagy. Arra gondoltam, tesztelném ezt a képességedet egy játékos feladat keretében: mindketten mondunk néhány állítást magunkról, és a másiknak el kell döntenie, az adott állítás igaz vagy hamis.

Palya Bea: Rendben. Kezdd te!

Az első állításom, hogy kezet fogtam Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel.

Igaz. Nem tudom megmagyarázni, miért, de rólad ezt el tudom képzelni.

Tényleg igaz. Tízéves voltam. Édesanyámmal a Zoltán utcai fogszabályzóból átvágtunk a Szabadság téren, ahol volt némi zaj, odamentünk, kezet fogtam vele, ennyi a történet.

Énekeltem a monacói hercegnek Karl Lagerfeld és Naomi Campbell társaságában.

Igaz.

Valóban.

Nem bírtad ki, hogy ne említsd a két hírességet. Ott buktál meg (mosolyog). Az én következő állításom: átdolgozó jogot kértem a kislányomnak a Vuk című számra Wolf Pétertől.

Na, most nem tudom megállapítani, vajon ugratsz-e. Legyen ez is igaz!

Jó válasz. Amikor még pici volt Panna, úgy énekelte a Vukot, hogy „azt beszélik róla, ragaszt, mint a róka”. Írtam hát Wolf Péternek, aki akkoriban Artisjus vezetőségi tag volt, hogy lenne egy ilyen átdolgozási kérelem, és megkaptuk tőle az engedélyt.

Az első kenyérkeresetem matekkorepetálás volt.

Csak nem?

Na, jó, szórólapot is osztottam a Ferenciek terén a metróban. Volt egy ilyen lehetőség, és falusi lányként épp akkoriban költöztem fel, hát, megragadtam.

Elég nagy az út, amit azóta bejártál, de úgy látom, teljesen rendben vagy, mármint rendezett állapotban vagy, és nagyon érdekes, hogy nálad mintha a rend szimbiózisban lenne a szabadsággal. Jól látom?

Abszolút! A szabadság és a szabályok nálam összefüggő minőségek. Ha csak a dalszerzést vesszük, az egy nagyon szabad tér meg kötetlenség, ihletett állapot, miegymás. Ám amikor reggel felkelek, elsősorban anya vagyok, akinek el kell indítani két kisgyereket iskolába. Olyankor kellenek a keretek és a rendezett működés.

Szerinted csak ilyen struktúrában lehet alkotni, vagy ez kizárólag a te utad?

Sokféle út van. Van, amikor nem születik meg a struktúra, és a zsenialitás egy ponton kiáramlik ugyan drogok vagy alkohol segítségével, ám az élet többi területe, ha nem is hever romokban, mindenesetre nem működik rendezetten. Ilyen volt például Miles Davis, Ray Charles, vagy John Coltrane, akik drogokkal éltek. Nem akarok senkit megítélni, de szerintem drogosnak lenni ma már nem szexi.

Számomra a high állapot a jeges vízzel jön, nem a szerekkel.

Ebben a kérdésben a mai fiatalok tudatosabbnak tűnnek, jobban vigyáznak magukra. A Carson Comás Fekete Giorgioval hallottam a minap egy beszélgetést, és azt mesélte, eleinte ők vigyáztak a menedzsmentre, hogy ne legyenek teljesen használhatatlanok a koncert végére.

Tényleg észnél vannak a mai fiatalok, és nagyon fontos számukra a mentális egészség. Nemrég hallgattam bongor lemezét, ami egy teljesen új szint mental health témában. De az önismeret is előtérbe került manapság, amivel én személy szerint már nagyon régóta foglalkozom. Azért kezdtem viszonylag korán ezt az „önismeretezést”, mert rájöttem, akkor leszek képes szabadon alkotni, ha meggyúrom magam és leások mélyre. De ez abban az időben még nem volt természetes. Ez is túl innovatívnak számított.

Túl innovatívnak?

Persze, és ez nem egy dicső fáklyásmenet, ahogy Leonard Cohen írja. Idegesítettem és zavartam sokakat, és ezt magamra vettem, azt gondoltam, sok vagyok, biztos velem van a baj, miközben pedig csak arról volt szó, hogy túlságosan innovatív voltam. Barabás Laci adattudós barátom mondja mindig, hogy a tudományban azokra a cikkekre hivatkoznak innovatívként, amelyeknél az innováció aránya nem több-nem kevesebb, mint… mondj egy számot!

A tudomány elég konzervatív, úgyhogy legyen tizenöt százalék!

Tíz százalék. A tíznél kevesebb nem innovatív, a tíznél több pedig befogadhatatlan. Na, én körülbelül ötvennél járhattam. Nem illettem bele a kánonba.

Ebből mit fogsz átadni a következő generációnak? Azért is kérdezem ezt, mert nemrég részt vettél az Artisjus mentorprogramjában, és érdekel, milyen volt együtt dolgozni a fiatalokkal? Volt értelme?

Hogyne lett volna! Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen imádom ezt, és szinte minden nap csinálom: dalokat segítek a világra. Vagy a sajátomat, vagy egy koprodukcióban készült közös dalt. A mentorprogramban három hallgatóm volt, három, már pályán lévő női dalszerző-énekes. Sok más mellett azt próbáltam átadni nekik, mitől lesz autentikus egy dal. Manapság ugye rengeteg dal születik, és hogy kitűnj a zajból, le kell nyúlni a mélybe. Persze az, hogy kinek mi a mély, szubjektív dolog, ettől függetlenül számomra az a dal érdekes, ami annyira személyes és bátor, hogy közösségi élménnyé lesz. Amivel együtt tudok rezegni. Az előbb említett bongor Apa című szerzeményében sem ő maga a lényeg, hanem az, hogy hányan járnak hasonló cipőben, mint ő.

Nagy kérdőjel az egész zenei és tágabb értelemben vett művészeti szcénában a mesterséges intelligencia. Mi a megélésed ezzel kapcsolatban?

Engem ez kevésbé érint, mert én egy bio zenész vagyok. Szeretem az akusztikus hangszereket, szeretem a dalszöveg és a dallam egységén való hosszú belső munkát. Hangszerekhez leülök ugyan, de nem szoktam AI-jal előállítani semmit. Hiába van ’23 óta ChatGPT, eszembe sem jutott eddig, hogy a dalszövegeimhez nyúljak bármelyik language modellel.

Van-e víziód arról, hogy mondjuk öt év múlva milyen helyzetben lesz egy alkotó?

Ez tök jó kérdés. Ha egy zárójelet megengedsz: én egy AI kutatóval élek.

Akkor van víziód.

Talán pont ezért nincs.

Ez érdekes. Mit mond ő?

Azt, hogy az embert semmi nem helyettesíti. Nem fél. Az AI-jal kapcsolatban ugye vannak a félősek meg a nem félősek, ő utóbbi táborba tartozik. Azt látom én is a trendekből, hogy felerősödött a human loop, minden, ami humán, ami bio, ami élő.  Ez a fajta emberi kapcsolat még erősebb lett.

A beszélgetés teljes egészében elérhető az alábbi linken: