Új taggal bővül a Glissonic hangszercsalád – Váczi Dániellel beszélgettünk

Nem kérdés, hogy egyetértek Váczi Dániel életrajzának felvezetőjével, amely szerint „a magyar zenei élet egyik legizgalmasabb, legsokoldalúbb és legváltozatosabb zenésze”. Jelen van a zenei élet szinte mindegyik szegletében, de nem csak zenészként és zeneszerzőként, hanem hangszerkészítőként is. Arról nem is beszélve, hogy a zeneelmélet mély ismerőjeként kidolgozott egy új tizenkétfokú kompozíciós technikát, amelyet retikuláris zenének nevezett el. Hamarosan megjelenik legújabb hangszere, a Glissonic hangszercsalád új tagja, a Glissopipe. Váczi Dániellel ennek apropóján beszélgettünk.

A hangszerkészítés előtt már gyerekjátékokat is készítettél. Hogyan és mikor kezdtél el a „feltalálással” foglalkozni?

Az első kidolgozott „találmányom” egy kétszemélyes logikai játék volt, az Urobo. 2010 körül kezdtem gondolkodni egy olyan szabályrendszeren, amely a hagyományos lineáris hierarchia helyett körkörös elven működik, hasonlóan a tizenkétfokú zene hangminőségeihez. László Pál barátommal készítettünk belőle kártyás és zsetonos verziót is, még működik a honlapunk, ahol a számítógép ellen is lehet játszani.

Egy új zenei rendszert találtál fel.

Elég nehéz egy bekezdésben elmagyarázni a Retikuláris Zenét, ezért pár éve kitaláltam hozzá egy költőibb megfogalmazást:

„Él egy angyal, Sonifer, aki a szivárvány tizenkét színéből fűz gyöngyöt.
A nappal gyűjtött gyöngyökből alkonyattájt elkészíti az aznapi színsort, majd ezt ismételgetve fűzi láncát egész éjjel.
Amikor elkészült, néhány szemet megérint ujjával: ezek hajnalban, ahogy tekintetét végighordozza az elkészült füzéren, sorra felvillannak.”

A tizenkét szín – a kromatikus skála hangjai.
A színsor – a retikulum.
A láncon végigfutó tekintet – az idő.
A felvillanó gyöngyök – a megszólaló hangok.

Ez a retikuláris zene. A 2018-ban megjelent Váczi Dániel Multet: Reticular albumon kizárólag ebben a szellemben íródott darabjaimat játsszuk.

Installációidat szerte az országban láthatta vagy még most is láthatja a közönség.

A kőszegi iASK-nál töltött ösztöndíjas éveim alatt készített terveim alapján, a Medence Csoport kivitelezésében készült el a Zenélő Kút, ez a mai napig hallható a Jurisics téren. A Magyar Zene Háza Kreatív Hangterében található interaktív zenei installációim közül a Hangolyópályát eredetileg a saját gyerekeinknek készítettük, barkácsoltuk a feleségemmel, Jakobi Nórával. A Hangfestő első verziója pedig egy  MüPás koncerthez, az Orgonamátrixhoz készült 2015-ben. A Hangfestő azóta a veszprémi CODE-ban is kapott egy újabb megjelenést.

Van valamilyen logikai alap, ami összeköti ezeket az alkotásokat? Vagyis, mi alapján ismerhető fel benne Váczi Dániel gondolkodásának egyedisége?

A kromatikus skála tizenkét hangminőségének viszonyrendszere, ez a körkörösen önmagába forduló  letisztult szerkezet a kezdetektől fogva lenyűgözött. Van benne hierarchia, vannak vonzások és taszítások, de ezek nem állandók, hanem a zenei folyamatokban folyamatosan változnak, újrarendeződnek és újraértelmeződnek. Valahogy mindig ide jutok vissza, bármerre is indulok neki.

A játékoktól, installációkon át vezetett az út a hangszerkészítésig.

Hangszerekhez kapcsolódó ötleteim szintén régóta voltak, terveztem újfajta, szimmetrikus zongorabillentyűzetet, a Jankó-féle szisztémát továbbgondolva, de ebből csak egy nagyon kezdetleges kalimba-verzió modellje készült el. A Glissonic hangszerek ötlete is jóval megelőzte az első kísérleteket, ehhez kellett valaki, aki meg is tudja valósítani az elképzeléseket. Amikor megismerkedtem Terebessy Tóbiással 2015-ben, hamar kiderült, hogy remekül kiegészítjük egymást, ezután tudott igazából elindulni a fejlesztési folyamat.

A Glissonic hangszercsalád legújabb tagja, a Glissopipe miben más, mint az eddigi hangszerek?

A Glissopipe (Glissonic furulya) ugyanazon az elven működik, mint a család első tagja, a Glissotar (Glissonic tárogató): lyukak helyett egy hosszanti rés fut végig a hangszer testén, mely fölé egy mágneses szalagot feszítünk ki, mint egy húrt. Ezt lefogva tetszőleges magasságú hangot szólaltathatunk meg: nemcsak az egész- és félhangokat, hanem a köztük lévőket is. Ebben a tekintetben a Glissonic hangszerek a vonósokhoz (hegedű, cselló stb.) vagy az énekléshez állnak a legközelebb. Míg a Glissotarnak, amely egy szimpla nádas hangszer és szaxofon fúvókával működik, már a megfúvását is meg kell tanulni, a Glissopipe-nak furulya sípja van, amit lényegében bárki meg tud szólaltatni. Az Glissotar elsősorban profi zenészek számára készül, egyedi réz alkatrészekkel, hangszerészek közreműködésével, ennek megfelelő árfekvésben. Az eredeti trópusi fából készült modell mellett két éve egy elérhetőbb árú 3D nyomtatott verziót is piacra dobtunk. Ennek sikerén felbuzdulva fejlesztettük ki a szintén 3D nyomtatással készített, de jóval kisebb, egyszerűbb és olcsóbb Glissopipe modelleket, 3 féle méretben. Ezeket elsősorban gyerekeknek, családoknak, oktatási intézményeknek szánjuk, és persze bárkinek, aki szívesen kipróbálna egy új, intuitív hangszert.

Tudnál részletesebben is mesélni arról, hogy mitől könnyebb még a furulyázásnál is a Glissopipe megszólaltatása?

Azt szoktuk mondani, hogy a Glissopipe-on való játék olyan, mint az éneklés. Mindenki tud énekelni, mindenki tudja, hogyan kell hangot képezni, és intuitíve képes feljebb vagy lejjebb vinni a hangját. A Glissopipe is ilyen: csak bele kell fújni, és lefogni valahol a pántot. Ha mélyebb hangot szeretnék, lejjebb csúszok, ha magasabbat, akkor felfelé. Persze nem muszáj folyton csúszkálni, használhatjuk a többi ujjunkat is, mint a furulyán, de maga az elv nagyon könnyen érthető és átélhető. Alapvetően a fülünkre kell hagyatkozni és az ujjainkat hozzáigazítani, ez nagyban fejleszti a zenei hallást és figyelmet. A legfrissebb fejlesztés egyébként egy olyan segédlet lesz, amellyel könnyebben megtalálhatjuk majd egy tetszőleges skála hangjait, de ez még nagyon friss, egyelőre nem szeretnék több részletet elárulni.

Miért fontos, hogy három különböző méretben készítitek el a hangszert?

A Glissopipe M egy C szoprán furulyának felel meg (ez a leggyakoribb zeneiskolai hangszer), a Glissopipe S egy kvarttal magasabb, F hangolású szopranínó, míg a Glissopipe L egy mély G alt. Ezek nem elsősorban a különböző korosztályok miatt vannak így kialakítva, egyszerűen más a hangtartományuk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kisebb gyerekek könnyebben átérik a hangközöket a kisebb méretű hangszereken.

Ami számomra még igen egyedi vonásnak tűnik az az, hogy a hangszerek elemeinek egy részét 3D nyomtatással készítitek.

A 3D nyomtatás egy nagyon gyorsan fejlődő technológia. Az elmúlt néhány évben radikálisan csökkent a nyomtatók ára és közben egyre megbízhatóbbá és könnyebben kezelhetővé váltak. Gyorsan és olcsón lehet velük prototípusokat fejleszteni, de már a gyártásban is egyre nagyobb a szerepük. Lehet már kapni 3D nyomtatott szaxofon fúvókákat, sőt, a new york-i Roberto’s Winds szaxofon műhely fúvóka mágusa, Tommaso Troncon kifejezetten a Glissotárra is fejlesztett egy 3D nyomtatott fúvókát, ami nagyon jól szól, én is azon játszom. Használják korhű fúvós hangszer-másolatok készítéséhez, vagy új, kifejezetten extravagáns, egyedi kreálmányokhoz. Egyre szaporodik az ingyenesen letölthető vagy néhány euróért megvásárolható hangszermodellek száma is, amit a 3D nyomtatóval rendelkező felhasználók maguknak is ki tudnak nyomtatni. Nekünk is van egy ingyenesen letölthető, kicsi, furulya-szerű hangszerünk, a Glissonardo, amely Leonardo da Vinci egyik kódexében szereplő rajza inspirált. Ez egy rövid furulya egy hosszanti nyílással, melyet a zenész az ökölbe szorított kezével tud lefedni.

Nemrégiben kezdődött az együttműködésünk a cseh Prusa céggel, amely reményeink szerint mindkét fél számára kölcsönösen gyümölcsöző lesz.

A Glissonic hangszercsalád milyen szerepet tölthet be a zeneszerzésben és az előadásban?

Amellett, hogy teljesen hagyományos módon is lehet rajtuk játszani (akár klasszikus- vagy populáris zenét), olyan különleges, meglepő hangzások is előállíthatók segítségükkel, amelyekre más fafúvós hangszerek nem képesek. Ilyen például a vonósoknál használatos glissando (csúszás), különféle tremolók (két hang gyors váltogatása), a pánt pengetésével vagy rángatásával létrehozott furcsa effektusok és ezek kombinációi. Némelyik úgy hangzik, mintha valamilyen szintetizátor hozta volna létre. A hangtartomány folytonossága miatt mikrotonális zenékben is kiválóan használhatók, ilyenek többek között az arab vagy az indiai klasszikus zene.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy miért kapta a hangszercsalád a Glissonic nevet.

A glissando-nál hagyományosan a kezdő- és a végpont van meghatározva, közöttük kell „átcsúszni”. De olyan is előfordul, hogy egy meghatározott kezdőponttól kell felfelé vagy lefelé elmozdulni, meghatározatlan végponttal, vagy akár szabadon, rögtönözve fel-le csúszkálni. A Glissonic hangszereken ezek könnyedén megvalósíthatók, ezért is kapta a hangszercsalád a nevét a glissando-ról.

Lehet-e tudni, hogy kik használják ezeket a hangszereket? 

Vásárlóink többsége jazzt, improvizatív- vagy komponált kortárs zenét játszik, de növekszik a kifejezetten mikrotonális kötődésű érdeklődők köre is. A világ kortárs zeneszerzői körében is egyre népszerűbb, már több, mint 100 rövid szóló darabot írtak Glissotárra. A new york-i Vox Novus tavaly 1 perces Glissotar darabok írására írt ki pályázatot, melyre 34 pályamunka érkezett be. Ebből 15-öt választottam ki, jelenleg is ezeket gyakorlom, tavasszal lesz az online bemutatójuk. A másik nagyon lelkes közösség az improvizatív zenét játszó zenészeké, magam is sokat használom a szabad improvizációs projektjeimben. A Glissopipe-pal egy jóval szélesebb réteget céloztunk meg: gyerekek, családok és műkedvelő zenészek számára terveztük, de persze professzionális zenészek is kiaknázhatják a benne rejlő lehetőségeket.

2022-ben elnyertétek az atlantai Guthman Musical Instrument Comptetition fődíját és különdíját is, és nagy öröm, hogy egyre több helyre jutnak el a hangszerek.

A Guthman díjak nagyon sokat segítettek elterjeszteni a hírét a világban. Azóta kb. 80 Glissotárt adtunk el a világ minden tájára, Európa számos országától az Egyesült Államokon át Japánba, Ausztráliába és Indiába. Nagy presztízsű londoni és new york-i szaxofon boltokban is kapható már, de olasz és német műhelyekből is érdeklődnek.

• • •

A Glissopipe-ot egy közösségi finanszírozási kampány keretében, a Kickstarteren fogják bemutatni idén tavasszal, Gryllus Samu zeneszerzővel együttműködve. Aki már most feliratkozik rá, nem fog lemaradni a kampány indulásáról és így a legkedvezőbb áron juthat hozzá az első hangszerekhez.

Fotó: Váczi Kristóf (Café Analóg)