Vajon rapperként negyvenévesen is lehet ugrálni a Fishingen?

Azt mondják, az életben egyetlen dolog állandó: a változás. Így történt, hogy az ágynak dőlt Cseri Hanna helyett bongor lépett fel az idei Strand Fesztiválon, és a rapper a koncert előtt a Dalszerző Sátorba is beugrott mesélni ihletről, félelmekről és Eminemről. 

Hogy ízlik a beugró szerep? Ha jól tudom, nemrég Sisit helyettesítetted a Szigeten. Igazi Jolly Joker vagy.

Lehet gyanakodni, hogy talán mindez nem a véletlen műve. (nevet) Egyébként nagyon jólesik, hogy egyáltalán felmerül a nevem B opcióként. Az is jó, hogy ilyenkor nem agyaljuk szét magunkat. Egy-egy kiemelt fesztiválfellépés előtt általában szorongunk, mit vegyünk fel, mi legyen a setlist, hányra érjünk oda stb. Beugróként gyakorlatilag görcsölni sincs ideje az embernek.

Nem hálátlan ez a szerep abból a szempontból, hogy a közönség alapvetően másra, másvalakire vár? 

Valamilyen szinten hálátlan, de például ebben a mostani esetben van némi átfedés Hanna és az én közönségem között. Két közös dalunk is van, szóval valószínűleg megértéssel fogadják majd a rajongói a kialakult helyzetet.

Van valamilyen koncert előtti rituáléd?

Van, de most elmaradt, mert annyira sietnünk kellett. Jó hatással van rám a hideg zuhany, kész adrenalinlöket! Emellett közvetlenül koncert előtt a meditáció, nyújtás, bemelegítés is segít. De vannak kényszeres rituáléim is. Ha például a Budapest Parkban van buli, és azt érzem, tétje van, képes vagyok végtelenítve ismételni a sort, amivel belépek a színpadra. Előfordult, hogy emiatt kiesett az egész szöveg, ezért ezt azóta próbálom kerülni. 

Ha most kimaradt a hideg zuhany, az rosszat jelent? Babonás vagy?

Nem vagyok babonás, de lehet, hogy az arcomat megmosom hideg vízzel. Biztos, ami biztos. (mosolyog)

Idén ünnepeljük a Magyar Dalszerzés Évét. Rád melyik dalszerző-előadó gyakorolt nagy hatást?

Számomra sokáig Eminem volt a viszonyítási pont, úgy, hogy szinte semmit sem értettem belőle 13 évesen. Van egy vicces sztori: Szabadkán, ahol felnőttem, volt egy lemezbolt, és anyám ott vett nekem egy Eminem CD-t. Hosszú ideig azt hittem, ez a Lose yourself című album, mert az volt ráírva. Eltelt sok-sok év, mire rájöttem, hogy Eminemnek nincs is ilyen lemeze. Valószínűleg egy kalózválogatás lehetett az a kiadvány, mindenesetre a legjobb trekkek rajta voltak. Ezeket hallgattam otthon a cédés hifinken végtelenítve, és közben azt éreztem, sokkal erősebb vagyok, mint valójában. Imádtam. Valószínűleg ezt az érzést keresve kezdtem el zenélni. 

 A szövegek is behúztak, amikor később megértetted őket?

Abszolút. Sokat tanulmányoztam Eminem szövegeit, és lenyűgözött, hogy bizonyos soroknál micsoda szójátékok és többletjelentések vannak.

Van előadó, aki nem szeret beszélni arról, mi ihlette meg, amikor az adott dalt írta. Te hogy vagy ezzel? 

Ha kijön egy új dalom, általában megjelenik róla egy sajtóközlemény, nekem pedig kiadói kérésre el kell magyaráznom, mire gondoltam, milyen érzésekkel dolgoztam. Ha ezek után rákérdeznek egy-egy adott dalnál az ihletre, nem tagadom, idegesíteni szokott. Ilyenkor legszívesebben azt felelném: ami bennem volt, már elmondtam a dallal. Szóval időnként ezt plusz teherként élem meg.

Szerinted van rossz értelmezés? Belefutottál már olyan dalmagyarázatba, amivel egyáltalán nem tudtál azonosulni?

Most hirtelen nem tudok konkrét példát mondani, de volt, igen. Ma már azt gondolom, teljesen valid, ha különböző értelmezések születnek a dalommal kapcsolatban.

Miután ugyanis megírtam egy-egy szöveget, az már nem az enyém, hanem mindenkié. 

Melyiket kedveled jobban: amikor szinte kifolyik egy dal a kezeid közül és nem kell rajta napokig agyalnod, vagy amikor többször visszatérsz a szöveghez, szisztematikusan farigcsálod, szépítgeted?

Változott a munkamódszerem az évek során. Amikor kamaszkoromban elkezdtem rappelni, kifolytak belőlem a szövegek. Délelőtt elkapott az ihlet, és tudtam, hogy estére kész lesz a szöveg. Most meg „szobrászkodom”. Ma már sokkal hosszabb folyamat a dalírás. Van, hogy két hónapig ülök egy szöveg felett.

Ez érthető, nem? Ahogy érettebb lesz az ember, a megfogalmazása is cizeláltabb lesz.

Ez is benne van. De néha felteszem magamnak a kérdést, mi lenne, ha nem lennék ennyire precíz. Van-e jelentősége annak, hogy pont azt a szót akarom megtalálni, ami leginkább beküldi az érzést. Még nem tudom, melyik a jó út. Egyelőre keresem azt.

Az utóbbi időben csak „szobrászkodtál”, vagy született úgy is dal, ahogy régen?

Persze. Például az a szöveg, amiben Insta- és TikTok-kommentekre reagáltam rapben, szinte kifolyt belőlem. 

Miért érezted úgy, hogy reagálnod kell ezekre a kommentekre?

Több száz kommentet kapok, nyilván nem reagálok mindegyikre. Az is sokat elmond rólam, hogy erre a néhányra reagáltam, de azok olyan gombot nyomtak meg bennem, ami fájó volt. Az egyik a barátnőmre vonatkozott, úgy éreztem, erre mondanom kell valamit.

Tény, hogy nem egyszerű ma egy zenész élete, például épp a kommentek meg az állandó online jelenlét miatt. Ha választhatnál, melyik korban zenélnél?

Az biztos, hogy mentálisan rettentően megterhelő az állandó online jelenlét. Hogy milyen korban lennék zenész? Hm. Tudod mit,

legyen a mai világ, de ne legyen benne Insta meg TikTok!

Vagyis legyen a közösségi média előtti idő.

Pontosan. 

Oké, akkor azt mondd meg, van-e olyan rádió, amelyik játssza legalább egy dalodat!

Igen, a Base FM.

Ez azért jutott eszembe, mert a közösségi média előtti időben a rádiós játszásnak iszonyú fontos szerepe volt. Viszont te pont egy olyan előadó vagy, aki a közösségi médiának köszönhetően kerültél bele a zenei vérkeringésbe. Hogyan boldogulnál social media nélkül?

Jó kérdés. Talán CD-t osztogatnék az utcán, vagy flashmobokat csinálnék.

Ha már itt tartunk: a te karrieredben mik voltak a nagyobb mérföldkövek? 

A sikeres, jól átgondolt klippremiereket annak mondanám, amikor úgy éreztem, meg tudtam szólítani új embereket. Ilyenkor a rendezői énem is előtérbe kerül, hiszen a legtöbb klipemben részt veszek társalkotóként. Amúgy pedig Akvárium Kishall, aztán Nagyhall és a következő mérföldkő még várat magára. 

Hova szeretnél eljutni? 

Van, aki azt mondja, hülyeség nagyot álmodni, mint például 2027-ben egy félháznyi Park. De közben ahhoz a gondolathoz is igyekszem szoktatni magam, mi van, ha ennek ez volt a teteje. Talán az lenne az igazi mérföldkő, ha megbékélnék ezzel, lenne ebben egy normális egzisztenciám és alkotási örömöm.

Színészként, rendezőként, sőt, vágóként is tevékenykedsz. Azért, mert a zenélésből nem lehet megélni?

Van egy mondás, ami akár vicc is lehetne, de nem az: felkerekedik a zenekar a kétmillió forintos szettjével, kibérel kétszázezerért egy buszt, majd elmegy fellépni húszezerért. Ez a jellemző a szakmában, hacsak nem vagy headliner. Ami engem illet, nem keresek annyira rosszul, jobb hónapokban akár fenn is tudnám tartani magam a zenélésből, bár valószínűleg nem lennék hitelképes. De jól van ez így, mert azt csinálhatom, amit szeretek. 

A mai világban ezt kevés ember mondhatja el magáról.

Persze, tudom. Most lettem 33 éves, krisztusi korba léptem, és egyre többször gondolkodom el azon, vajon rapperként negyvenévesen is lehet ugrálni a Fishingen? Vagy újra fel kell találni magam? A zenélés volt a gyerekkori álmom, nyolc-kilenc éve ezzel foglalkozom. Félelmetes belegondolni, hogy valamit ismét a nulláról kell felépítenem.

Mi a helyzet Eminemmel? Ő mit csinál mostanában?

Lemezeket ad ki, bár már nincs rászorulva. De tök jó, hogy csinálja, mert lehet rá mutogatni, hogy nézd, ez ötvenévesen sem gáz.