Vitáris Iván: Japánban egymás elfogadása a legfontosabb

Telt ház, rock ’n’ roll és féktelen energia – így jellemezték az Ivan and the Parazol fellépését a 2025-ös világkiállításnak otthont adó Oszakában, ahol a fiúk pillanatok alatt ujjaik köré csavarták a japán közönséget. A koncert után jó néhány napot töltöttek a szigetországban, és rengeteg érdekes felfedezéssel, élménnyel lettek gazdagabbak.

A frontember, Vitáris Iván egy hosszabb Facebook-bejegyzésben mesélt a minap kinti tapasztalatairól. Írt a többi közt a japán társadalomról, ahol közös ügy a szabályok betartása, ami időnként túlzásnak hathat, de láthatóan működik. Az utcák tiszták, szemét sehol sincs.

Amíg mi itthon a közös épületeink vagy útjaink falait telefirkáljuk vagy összeszemeteljük, addig ott gyakorlatilag a vasúti kocsik padlójáról enni lehet.

Japánban az autósok nem dudálják le a másikat, a tömegközlekedési eszközökön az emberek előzékenyek egymással. Apropó, tömegközlekedés: kipróbálták a Sinkanszent, ami Japán nagysebességű vasúthálózata. Oszakából Tokióba utaztak vele, és a 600 kilométert mindössze két és fél óra alatt tették meg.

A második világháború borzalmaiból felépülő japán társadalom merész és néhol kegyetlenül nehéz döntést hozott: ők lesznek a legjobbak. Felállnak újra. Ennek tényszerűen rengeteg hátulütője van, amit a saját szememmel is láttam (túlórázás / hulla emberek a metrón / kiütött öltönyös céges dolgozók a bárok mellett utcán fetrengve), de emellett sikerült egy működő és virágzó társadalmat építeni, ami megőrizte saját identitását is.

A tanulságos poszt kapcsán felmerült bennünk is néhány gondolat. Három kérdés, három válasz – a Parazol frontemberével, Vitáris Ivánnal.

1. Oszakát Japán gasztronómiai fővárosaként is szokták emlegetni. Esetleg ettél ott valami különlegességet?

Hogy esetleg ettem-e? Szerintem életemben ennyi mindent és ennyire jókat nem ettem. Okonomiyakitól a soban át a zseniális katsudon vagy álló udonozók – tényleg végtelen a sor. Ami fontos, hogy minden alapanyag – a sótól kezdve a liszten át a zöldségekig és húsokig – a legmagasabb minőségű, így a végeredmény azért top, mert minden egyes részlet külön-külön Michelin csillagot érdemelt volna.

2. Azt mondják, meglepő Oszakában a közlekedés: a gyalogos forgalom a jobb, míg a gépjárműforgalom a bal oldalon zajlik. Számodra mi volt még meghökkentő kint?

Nekem ezzel nem volt nagyon problémám, sőt. A metrós sorban állás szabályozása, a közlekedést és tájékozódást segítő táblák és feliratok mind jól mutatták, hogyan lehet jól működő várost létrehozni. Ez persze igényel egyfajta fegyelmet, de én úgy láttam e rövid idő alatt, hogy sok frusztrációt kivesz a rendszerből. Az egész társadalmukra jellemző és számomra nagyon inspiráló volt, hogy a városok „idegesítő” dolgait sikerült kivenni a képletből.

3. Mi az, amit magaddal hoztál Japánból? Akár szó szerinti, akár átvitt értelemben.

Talán egymás elfogadása volt a legfontosabb. Ahogy a metrón a gésa mellett áll az anime karakternek öltözött lány és nem néznek egymásra furán. Megél egymás mellett az ősi és a modern Japán, nem bántva egymást.

Borítókép: Vitáris Iván Facebook-oldala