Hogyan érvényesülhet a hazai zenész külföldön? A “magyarság” előnyeiről és hátrányairól, hasznos tippekről és egy lehetséges zenei exportirodáról beszélgetett az Ivan & The Parazol külföldi menedzsere, a Nemjuci dobosa és a Ustream nemzetközi üzletfejlesztési vezetője. Az április sem telt el IZÉ nélkül – ezúttal az Ivan & The Parazol frontembere, Vitáris Iván indította be az estét, aki Horváth Gergőnek nem csak zenélésről mesélt. Vitáris Iván még csak 23 éves, de zenekarukkal már több alkalommal felléptek Amerikában, itthoni sikerüket pedig most éppen az jelzi, hogy dalukat választották az idei SZIGET Fesztivál himnuszának. A formáció mindössze négy éve létezik, a gyors siker még Ivánt is meglepi néha, és szerinte a kulcs a tagok közt jól működő kémia és Beke István billentyűs kirobbanó energiája. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy a művészeti tevékenység és a tudatos zenekari építkezés különváljon, mert enélkül a zene könnyen erőltetetté válhat. Persze azért ne legyenek illúzióink: “Nem igaz, hogy ha egy zenekarnak ismerik a dalait, és járt már Amerikában, akkor Bentley várja a reptéren, sőt, még repülőgép se kell neki”. A tudatosság mellé alázatosságnak is párosulnia kell, amit ők, elmondása szerint, megtanultak az “öregektől”. Ivánnak igazából a koncerten vibráló levegőre és a jó rock zenére van igénye: “A rock zene örök érvényű, és ma is ugyanazt jelenti. A szabadság mindig fontos téma lesz!” Gondolkodás nélkül megy előre, a pofonok nem fájnak neki, és csak rövid időre veszi le a szemét a célról, amikor egy-egy kritikán felbosszantja magát. A cél pedig az, hogy kérdőjel helyett felkiáltójellé váljon a zenéjük a magyar, az európai, de akár az amerikai zenei piacon is. De már most is szerencsésnek érzi magát: “Négy éve azt az életet élem, amire vágyom.”

Vitáris Iván, az Ivan and the Parazol frontembere (jobbra) és Horváth Gergő a 8. IZÉ-n. Fotó: Fegyverneky Sándor

Az alázat mint fontos zenekari “kellék” az est második felében is szóba került. Tóth Péter Benjamin kérdésére válaszolva mindhárom meghívott egyetértett abban, hogy a “magyarság” megítélése kizárólag azon múlik, hogy mi magunk hogyan állunk hozzá a kérdéshez.  “Akadhatnak olyanok, akik lesajnálnak külföldön, ha meghallják, honnan származunk, azonban ilyen esetben sem szabad nagyképűvé, elutasítóvá válnunk”. Schwarz Gábor szerint azt kellene megtanulni, hogy fél perc alatt hogyan adjuk el magunkat, így akár az előzetesen kialakított negatív véleményt is sikerülhet megváltoztatni beszélgető partnerünkben. “A találkozás első fél percében látom a jégtörés lehetőségét!” – mondta. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő angol nyelvtudás – tette hozzá Pécsi-Szabó Dénes. Szerinte az Ivan & The Parazol tagjaira ezen felül a belső magabiztosság (de nem nagyképűség) és a pozitív kisugárzás is jellemző, ami nagyon sokat számít kapcsolatépítéskor is. Hozzátette, hogy csak tudatosan, de nem görcsösen szabad kapcsolatokat építeni, miközben kellő önkritikával kell kezelni az új dolgokat, és közben persze végig hitelesnek maradni. “Mi inkább két órával kevesebbet alszunk, és elmegyünk oda, ahol tudjuk, hogy a zeneipar szereplőivel adódik lehetőségünk szóba elegyedni” – mondta. Gábor hozzátette, hogy bízva, de gyanakodva érdemes az új információkhoz, ismeretlen emberekhez közelíteni. Ehhez kapcsolódva Szabó Áron rossz tapasztalataiból tanulva azt tanácsolta, próbáljuk meg a kapcsolatainkat ápolni mind itthon, mind külföldön, mert határon túl is hasznunkra válhat a hazai hátszél, és fordítva. A pénzkérdést taglalva Dénes elmondta, hogy ők is a zenekari gázsikat félretéve tudták megvenni repülőjegyeiket, ill. a crowdfunding (közösségi finanszírozás) módszerét kellett alkalmazniuk,  éppen ezért nagy szükség lenne az állam támogatására. Ha egyszer egy zenei exportiroda nyílna Magyarországon, Áron szerint a külföldi tapasztalatokkal rendelkező zenekarok tapasztalatainak, információinak összegyűjtésével kellene kezdeni a munkát.* Dénes szerint jól jönne egy kiépített kapcsolati háló, Áron szerint pedig a pénzosztást objektív feltételekhez kellene kötni: “Vannak egyértelmű szituációk. Azon pl. gondolkodni sem kellene, hogy Ivánék repülőjegyét kifizessék-e. Kellene egy objektív feltételrendszer, kellenek kritériumok, s aki annak megfelel, annak meg kell lökni a szekerét.” Ennek felállításához is jól jönnének a külföldi tapasztalatok, hogy szakmai szemmel lehessen megítélni a zenekarok “jogát” a pénzigényre, amennyiben külföldi klubban, fesztiválon adódik lehetőségük koncertezni. Gábor hozzátette: “Nem feltétlen az a jó, ha iparági öreg rókák vannak a döntés mögött. Egy kívülálló tanácsa, aki termékként tudja megítélni a zenédet, sokkal hasznosabb lehet.” Mindehhez viszont elengedhetetlen olyan produktum, zene készítése, ami színvonalában nemzetközileg versenyképes tud lenni. “Nem Magyarországon világhírű, hanem nemzetközi szinten is egyenrangúnak kell lennünk” – mondta Gábor. Ez a pont azonban csupán azért került a beszélgetés végére, mert mindhárom vendég evidenciának tartotta. * 15 zenekar, aminek tagjait érdemes megkérdezni a külföldi tapasztalatairól – Szabó Áron szerint: Ektomorf, Superbutt, The Idoru, VHK (Vágtázó Halottkémek), Korai öröm, FreshFabrik, Trottel, Blind Myself, The Moog, Little G. Weevil, The Puzzle, Volkova Sisters, Buddha Pests, Ágaskodó Telivérek, Rémember Szerző: MAVRÁK KATA Fotók: FEGYVERNEKY SÁNDOR A BESZÉLGETÉSEK  ÚJRANÉZHETŐEK A YOUTUBE-ON: Beszélgetés Vitáris Ivánnal Zenei Export Workshop: UStream, Ivan & The Parazol, Nemjuci

Vitáris Ivánnal Horváth Gergő, a Kultúrfitnesz műsorvezetője beszélgetett.

Amikor először találkoztunk a magyar könnyűzene nagy neveivel és lehetőségünk nyílt játszani a 30Y-nal, a Heaven Street 7-nel, Supernemmel, az tűnt fel nekünk, hogy azt a szintet, amire mi néhány év alatt eljutottunk, nekik még 5-10 év alatt sikerült csak elérniük.

Elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jutottunk, hogy ők még olyan világban nőttek föl, és olyan időszakban kezdtek el zenélni, amikor még komoly befektetés és kiadói háttér kellett például egy videóklip elkészítéséhez. Ma már elég csak egy iPhone-nal felvenni, és kész is van.

Néha nehéz átlendülni abba a fizikai és lelki állapotba, amelyet a színpad megkíván. Mi a zenekarral tudatosan készülünk és meditálunk a koncertek előtt.

Személy szerint nekem kell egy kis egyedüllét a fellépés előtt, hogy ki tudjak nyílni lelkileg, mert a pszichológiai tényezők nagy mértékben befolyásolják az ember hangját.

A koncertek végét általában 5 perc fáradtság, majd 2 órányi lebegő érzés kíséri.

A koncert hatalmas energiát tud adni, fel tud pörgetni. Még ha 40 fokos lázzal is állsz fel a színpadra, amikor a koncert után lejössz, minden bajod elmúlik.

Lehet csinálni jó albumot, jó logót, de a színpad az, ahol bizonyítasz, ott kell hogy működjön a produkció.

Azon lehet észrevenni, hogy egy zenekarnak mikor van vége, ha már élőben nem tud ugyanúgy teljesíteni.

Tudatosság nélkül semmilyen karriert nem lehet vinni, zeneit sem.

Szerintem nincs különbség a karrierek közt, a zenész is ugyanolyan köröket fut le, mint egy építész, bölcsész vagy villamosmérnök.

Ugyanúgy fel kell építened magad, ugyanúgy el kell érned azokat a csatornákat, amelyek által továbbléphetsz, és ugyanúgy az információkat kell gyűjteni és minél gyorsabban reagálni a világra és a piac adta lehetőségekre. De a zenekari brandinget és piaci tudatosságot teljesen el kell különíteni az alkotómunkáról.

Ma egy zenekarnak szerintem azt kell bizonyítania, hogy a rockzenének igenis van helye és legitimitása a mai világban, ez egy örökérvényű stílus.

“Amikor külföldön vagyunk, folyamatosan kapcsolatokat építünk. Ezt viszont tudatosan kell csinálni, semmiképpen sem görcsösen. A legnagyobb kapcsolatokat nem zenei-szakmai előadások közönségsoraiban ülve kötöttük, hanem amikor lementünk bárokba egy-két zenekart megnézni” – Pécsi-Szabó Dénes, menedzser (Ivan & The Parazol, The Carbonfools)

“Amikor a Rémemberrel kiutaztunk Angliába, a spórolt pénzükön éltünk egy fél évig. Nem szerettünk volna munka mellett zenélni, mert úgy nem maradt volna idő a zenére” – Szabó Áron Vasaló, zenész (Rémember, Nemjuci)

“Volt egy kiadói szerződésünk az EMI-jal, és reméltük, hogy ez számíthat valamit, hiszen nemzetközi jogokat adtunk el nekik. Felvettük a kapcsolatot a kinti irodával, de ők először lepattintottak minket, mondván mi a lakhely szerint a magyar irodához tartozunk, de a válaszunk az volt, hogy két hét múlva Angliába költözünk. Fogadtak minket” – Szabó Áron Vasaló, zenész (Rémember, Nemjuci)

“Nyitott szemmel kell járni, és ha jön egy lehetőség, azonnal reagálni” – Pécsi-Szabó Dénes, menedzser (Ivan & The Parazol, The Carbonfools)

“Az egyik amerikai utazásunkhoz a zenekar rajongóitól kaptunk kölcsön pénzt. Az ottani showcase fesztiválon való megjelenésért pénzt nem kaphatunk, hiszen nem is dolgozhatunk még kint, ügyintézés alatt áll az “artist vízumunk” – Pécsi-Szabó Dénes, menedzser (Ivan & The Parazol, The Carbonfools)

“Az amerikaiak nyitástechnikáját, azt ahogyan beszélgetést tudnak kezdeményezni ismeretlenül és fél perc alatt jó benyomást tudnak kelteni a másikban, érdemes lenne a magyaroknak is elsajátítani” – Schwarz Gábor, nemzetközi üzletfejlesztési vezető (UStream)

“A külföldi siker vagy bukás nem a magyar származásunktól, hanem a hozzáállásunktól függ” – Schwarz Gábor, nemzetközi üzletfejlesztési vezető (UStream)

“A zenekar minden bevételét visszaforgatja a további előrehaladásba” – Pécsi-Szabó Dénes, menedzser (Ivan & The Parazol, The Carbonfools)

“Hihetetlen alázatra van szükség, és a megfelelő időpontokban kell magabiztosnak lenni. A magabiztosság nem egyenlő a beképzeltséggel” – Pécsi-Szabó Dénes, menedzser (Ivan & The Parazol, The Carbonfools)

“Fontos, hogy megfelelő önkritikával rendelkezzünk, és ne várjuk azt, hogy akikkel megismerkedünk, azoktól feltétlenül segítséget remélhetünk. Elég sok a csaló” – Schwarz Gábor, nemzetközi üzletfejlesztési vezető (UStream)

“Külföldön a kiadókat jobban kötik a szerződések, és a zenekarok érvényt szerezhetnek bíróságon a jogos követeléseiknek. Mi itthon megszoktuk, hogy a szerződések egyoldalúak, és annál, hogy mi áll bennük, jobban számítanak az iparági informális kapcsolatok” – Szabó Áron Vasaló, zenész (Rémember, Nemjuci)

“Ha lesz magyar exportiroda, fontos lenne, hogy egyértelmű kiadásokat fedezzenek a zenekaroknak. Az Ivan & the Parazolnak például a repülőjegyet az SXSW-re (showcase fesztivál az USA-ban). Kellene egy egyértelmű feltétel- és kritériumrendszer, és az ezeknek megfelelő zenekarokat segíteni kéne pénzügyileg is, hogy legalább el tudjanak indulni, ki tudjanak jutni” – Szabó Áron Vasaló, zenész (Rémember, Nemjuci)

“Egy projektnek a globális színvonalat a meg kell ugrania, mert anélkül semmire nem megyünk a kapcsolatainkkal” – Schwarz Gábor, nemzetközi üzletfejlesztési vezető (UStream)

Categories: Hírek