Sok lapban megjelent, hogy a BitTorrent bejelentette: a következő egy évben 25 független, “kívülálló” alkotót (zenészeket, filmeseket, dizájnereket) támogat, egyenként 2,500-10,000 dollárral (700 ezer – 28 millió forinttal). Nincs határidő, tehát bármikor lehet jelentkezni; a pénzdíj mellett promóciós támogatás is jár a kiválasztottaknak, akik a jogokat megtarthatják.
A hír aligha lepte meg azokat, akik tudják, hogy a BitTorrent korábban is megpróbált már az alkotók barátjaként megjelenni. Bundles elnevezésű szolgáltatásukat, amellyel ingyenes letöltéseket kínálhatnak, és e-mail cím megadásával feloldható tartalmakkal növelhetik levelezőlistájukat, olyan sztárok használták már, mint Madonna, Mariah Carey, a No Doubt és a Green Day. Nagy port vert fel, hogy a – streammel szembeni ellenérzéseit véka alá nem rejtő – Thom Yorke a BitTorrent segítségével adta 6 dollárért 2014-es szólólemezét (bővebben lásd e cikkünket).
Na de mégis mi az a BitTorrent? – tette fel a kérdést a Billboard cikke. Fontos látni, hogy a torrent fájlmegosztó technológia nyílt forráskódú, vagyis a cég nem tudja ellenőrizni, korlátozni a használatát. Ezt 2001-ben alkotta meg Bram Cohen; a BitTorrent Inc. céget pedig csak 2004-ben. Ennek első feladata a protokol fenntartása és céges megrendelők számára személyre szabása; a cikk szerint olyan, hatalmas adattömegekkel dolgozó cégek használják a technológia különböző változatait, mint a Microsoft, az Amazon, egy korábbi verziójában a Spotify; mi több, a Nagy Hadronütköztető (LHC) tudósai is.
Persze közben a torrent technológia (és a “torrentezés”) összekapcsolódott a “kalózkodással”. A BitTorrent Inc. elnevezése arra utal, hogy magára a technológiára igenis büszkék, csak megpróbálják a körülötte folyó diskurzust megváltoztatni. Jeremy Johnson, aki áprilisban lett a cég egyik vezetője (korábban pedig többek között a Sony Online Entertainmentnél dolgozott) azt mondta, hogy a cég célja hármas: 1. bemutatni, milyen dolgokra jó a technológia, 2. a közönség és az alkotók összekötése, 3. segíteni az alkotóknak, hogy megjelentessék a műveiket, minél nagyobb közönséget érjenek el, és ebből még pénzt is kereshessenek.
Az utóbbi ponthoz tartozik, hogy például Thom Yorke a lemeze után befolyt pénz 90%-át megtarthatta – ez nemcsak az online áruházak 70%-ánál, de még a Bandcamp 85%-ánál is jobb. A hirdetési bevételek után pedig 70%-ot adnak tovább; havi egymilliárdnál több reklámmegjelenésük van csak a saját szolgáltatásaikban, és ebben a technológiájukat használó más szolgáltatások nincsenek is benne. A tervek között szerepel más monetizálási módok bevezetése, amelyek közül a művészek választhatnak majd: előfizetés, szponzoráció, pay-per-view fizetés.
A médiabeli terjeszkedést szolgálta az, hogy cégvezetőket csábították át ebből az iparágból, valamint a Los Angelesben nyitott iroda is. A zenén kívüli világban a BitTorrent live stream platform megnyitása volt fontos: ezt többek között France 24 és a NASA TV is használja, valamint a BitTorrent News saját hírcsatornájuk is. Ez azért is fontos, mert a technológiai oldalon most az élő műholdas közvetítésnél jóval olcsóbb, de ahhoz mérhető sebességgel működő közvetítő szolgáltatás a fő termékük – és ezek a csatornák jók arra, hogy ennek előnyeit demonstrálják.
Összességében a BitTorrent hasonlít a YouTube néhány évvel korábbi állapotához – írja a Billboard -: egy korábban színtisztán tech cég belépett a tartalomelőállítás világába is.
Persze az nem úgy megy, hogy ha a torrent név bő másfél évtizeden át összeforrt az illegális letöltésekkel, akkor néhány kedvező ajánlat elfeledteti mindezt. A Billboard is idéz (korábban megjelent) olyan írásokat, amelyek szerint mindez porhintés, és a felkínált összegek eltörpülnek a torrent által okozott hatalmas károkhoz képest; illetve ha a BitTorrent komolyan gondolná, hogy az alkotókat akarja segíteni, akkor együtt kéne működnie a tartalomelőállítókkal a kalózkodás visszaszorításáért.