A Jerusalema-táncvideók letarolták az internetet. A szerzői jogi háttérrel kapcsolatban azonban sokan nincsenek tisztában. Egy táncvideó jogilag megfilmesítésnek minősül, így a nyilvánosságra hozásához a jogtulajdonosok engedélyét kell kérni. A gyakorlatban a magánemberektől ezt nem várják el, ám ha megjelenik a videóban egy cég, intézmény, szervezet neve, logója vagy honlapja, akkor már tárgyalni kell a jogdíjról.
A „közösségi érzést kifejező” táncvideók és a szerzői jog
A dél-afrikai Master KG Jerusalema című száma 2020 egyik legnagyobb sikere volt; a dél-afrikai DJ-producer dala (amelyben honfitársa, Nomcebo énekel) számos ország slágerlistáján jutott a top 10-be (a Mahasz hazai rádiós listáján jelenleg is a 3.). Számos lap foglalkozott a Jerusalema Dance Challenge-dzsel, hiszen – ahogy a Deutsche Welle riportja fogalmaz – az együttlét, a közösség érzését nyújtotta sokaknak, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Nem egyszer a járványban különösen fontos szerepet betöltő szakmai közösségek, például egészségügyi dolgozók, tűzoltók, rendőrök készítettek virális videókat.
Egy ilyen videó nyilvánosságra hozatala a szerzői jogi törvények szerint megfilmesítésnek minősül. „A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon” – fogalmaz a nemzetközi gyakorlattal egybevágó módon a magyar szerzői jogi törvény 29. paragrafusa, amelynek szövege egyértelművé teszi, hogy ilyen engedélyköteles átdolgozásnak minősül egy zenemű “filmre való átdolgozása” is. Ehhez tehát engedélyt kell kérni a jogtulajdonosoktól.
Amikor a Jerusalema egyik jogtulajdonosa, a Warner Music Group elkezdte a licencdíjat kérni több videó készítőitől a dal felhasználásáért, a lépést online felháborodás követte. Azonban, mint a Deutsche Welle cikke írja, a kiadónak nemcsak a törvény ad igazat, hanem látnunk kell azt is, hogy a koronavírus egyik legnagyobb gazdasági kárt éppen a zeneiparnak okozta. (Az EY tanulmánya szerint csak a légi közlekedés szenvedett el a kulturális és kreatív szektorhoz mértékű, 31%-os visszaesést.) A jogdíjak ebben a helyzetben még fontosabbak a zenészek megélhetése szempontjából.
Ráadásul, ahogy a Warner Germany szóvivője fogalmazott, magánszemélyektől a kiadó nem fog jogdíjat kérni és az engedély nélkül feltöltött videókat nem fogja leszedetni. Más a helyzet azonban, ha „egy intézmény, szervezet vagy cég reklám- vagy imidzsépítési célra használja” fel a dalt vagy annak megfilmesítését – ilyenkor tárgyalásokat kezdeményeznek a felhasználóval a jogdíj mértékéről.
Fontos tudni azt is, hogy a megfilmesítés olyan típusú felhasználás, amelyet közvetlenül a jogtulajdonos engedélyez, és a jogdíj mértéke eseti megállapodástól függ. Vagyis itt a közös jogkezelőknek nincsen törvény által kijelölt szerepe. Ugyanakkor ha valaki egy átdolgozást szeretne készíteni, mégis érdemes megkeresnie a jogkezelőket – Magyarországon ez az Artisjus, a Mahasz és az EJI –, hiszen ők segíthetnek a jogosultak felkutatásában, a felek összekötésében. (A jogtulajdonosok megtalálása olyan szaktudást igényel, amelynek a nem a zeneiparban dolgozó magánemberek vagy cégek gyakorta nincsenek birtokában.)
A magyar jogtulajdonosok: rengeteg a megkeresés, főleg „pici” felhasználóktól
Megkerestük a szerzőket, vagyis Khaogelo Moagit és Nomcebo Nothule Nkwanyanát képviselő Schubert Music Publishingot (ezt a képviseletet két nemzetközi zeneműkiadón, a Warner Chappellen és a Sony Music Publishingen keresztül végzi a magyar cég), valamint a hangfelvételt megjelentető Warner Music Group hazai terjesztőjét, a Magneotont.
Mindkét céget sokan keresik a Jerusalema ügyében. Falus Ildikó, a Schubert Music ilyen ún. sync ügyekkel foglalkozó munkatársa szerint különösen a magyar sajtóban megjelent, pontatlan információk hatására ugrott meg a megkeresések száma napi 20-30-ra. „Túlnyomórészt “pici” felhasználók: jótékonysági szervezetek, művelődési és egészségügyi intézmények, iskolák, óvodák, dolgozói, esetleg összefogásban több ilyen intézmény tagjai keresnek minket. Néhány egyértelműen promóciós felhasználásra is érkezik megkeresés, és valamivel kevesebb a nagyobb, kereskedelmi célú céghez tartozó érdeklődés” – írta a Dal+Szerzőnek Falus Ildikó, hozzátéve, hogy ezúttal a folyamat annak tisztázásával kezdődik, hogy a megkeresést „magánemberként vagy egy intézmény, cég tagjaként indítják. Plusz kihívást jelent a filmek tartalma, a lenyűgöző összefogás megérintő hatása mellett a jogi kereteket betartani és betartatni.”
A Magneoton sajtókapcsolatokért felelős munkatársa is hasonló tapasztalatokról számolt be: „Rengeteg megkeresés érkezett és érkezik folyamatosan, döntő többségükben civilek, privát felhasználók, kis csoportosulások keresnek minket. Gyakoriak a lelkesítő, felemelő videók, valamint az egészségügyi dolgozók támogatása céljából készült felvételek, de céges érdeklődésekből is szép számmal kaptunk.” A kiadó munkatársai a megkereséseken túl is találkoznak Jerusalema-táncokkal. „Nagyon sok videó jön szembe velünk, és van, amelyik igazán megérint minket is. Így előfordult, hogy még sajtóközleményt is kiadtunk egy felvételről. A dalt és a kihívást is teljes vállszélességgel támogattuk, aktívan részt vettünk abban, hogy minél szélesebb körhöz eljussanak.”
Díjköteles a megfilmesítés, ha megjelenik egy márka- vagy intézménynév, logó, weboldal
Mindkét jogtulajdonos követi a fent megfogalmazott elvet a magánemberek és az intézmények, szervezetek, cégek kereskedelmi vagy imidzsépítési célú felhasználásainak megkülönböztetéséről. Mint a Magneoton válaszából kiderül, nemcsak a Jerusalemára, hanem általában „minden hozzánk tartozó felvételre igaz: ha márkakapcsolás történik, az reklámnak minősül, és végig kell menni az engedélyeztetési folyamaton.” Vagyis
“a Jerusalema esetében is a magánszemélyek által készített videókat leszámítva minden felhasználónak fel kell a Magneotont keresnie engedélyért.”
A Schubert Music válasza szerint a Jerusalema esetében „amennyiben a szereplők, filmkészítők magánemberekként állnak össze a tánchoz egymás, az orvosok, ápolók támogatására, akkor engedély nélkül is történhet a felhasználás. A filmet feltölthetik a YouTube-ra az alábbi adatok feltüntetése mellett:
Jerusalema (Khaogelo Moagi / Nomcebo Nothule Nkwanyana)
performed by Master KG feat. Nomcebo Zikode
℗ Warner Music, Label Elektra France © Warner Chappell, Sony/ATV, Open Mic Production
Falus Ildikó a következő nagyon fontos alapelvet is tisztázta:
„Amennyiben bármilyen cég, intézmény, klub, település, iskola, óvoda, alapítvány stb. neve, weboldala, logója szerepel a film kapcsán a megjelenéskor, a használat díjköteles.”
A zeneműkiadó munkatársa szerint a Jerusalema esete azért is különleges, mert „rávilágít az eltérésre a felhasználók elképzelései és lehetőségei, valamint a jogi szabályozás és a külföldi jogtulajdonosok díjigényei között. Ami a jogtulajdonosok részéről valójában egy támogatás, hiszen a szokásoshoz képest alacsony díjakkal hagyják jóvá a dance challenge kéréseket, az a felhasználók számára egy akadály.”
A magyar filmesek, nagyobb kereskedelmi cégek ismerik már a gyakorlatot, és rendszerint megtalálják a megoldást egy-egy ismert dal felhasználására. Azonban „ha egy magánember vagy ún. “pici” felhasználó (kis költségvetés, kis nézettség stb.) szeretne egy “nagy” dalt használni, akkor a rendelkezésre álló párszáz eurós költségvetés általában nem elegendő a kiválasztott dalra”. Hasonló esetekben általában az ún. stockzene könyvtárakat ajánlják a felhasználók figyelmébe (mint amilyen a Schubert Music Library), amelyek éppen az ilyen produkciók számára elérhető díjazású zenéket tartalmaznak – azonban a Jerusalema-videókban persze nem váltható ki maga a dal.
Falus Ildikó szerint az egész „jogosítási folyamat átfutási ideje általában egy-két hét, de a megszámlálhatatlan megkeresésnek köszönhetően ezzel a dallal kapcsolatban minimum két-három hétig kell várni a válaszra.”
Összességében azt mondhatjuk, hogy
a viták, félreértések elkerülése érdekében mindenképpen érdemes e-mailben megkeresni a jogtulajdonosokat
– a Schubert Music munkatársainak elérhetősége itt található, a Magneotonnal itt lehet felvenni a kapcsolatot.
A közös jogkezelők munkatársai is segítenek a szerzői jogi kérdések értelmezésében, adott esetben a jogtulajdonosok megkeresésében.
