Site icon

Ha Sting dalát játsszák, valóban eljut hozzá a pénz?

Nem újdonság, hogy a zeneműveknek, daloknak nemzetközi forgalma van. Vannak persze olyan országok, amik inkább exportőrök – tipikusan ilyenek a könnyűzenében az angolszász országok; és vannak, amelyek több külföldi zenét használnak fel, mint amennyit ők maguk külföldre eljuttatnak (khm, kis túlzással ugye ez a világ többi része, beleértve kis hazánkat is). De valóban eljut-e a jogdíj az angol vagy éppen kínai szerzőkhöz, akiknek a dalát játsszák?

A jogdíj útja

Amikor az Artisjus beszedi a Magyarországon tevékenykedő felhasználóktól (rádió, TV, kocsma stb.) a zenelejátszás után fizetendő jogdíjat, nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi zenei repertoárt is képviseli. Ennek a rendszernek az alapját a jogkezelő társaságok közötti szerződéses hálózat adja. Ezeknek a szerződéseknek a talán legfontosabb kikötése, hogy mind a beszedés, mind a felosztás során azonos feltételeket kell nyújtani a külföldi és a belföldi szerzeményeknek.

Az Artisjus Felosztási Szabályzata ennek megfelelően nem is beszél külön a külföldi és a belföldi művekről: minden elhangzás ugyanannyit ér, függetlenül a dal származási országától.

A külföldi jogdíjak kifizetésének két útja van, ezek párhuzamosan egymás mellett élnek:

Nemzetközi adatbázisok

Mivel a jogkezelési rendszerben több mint 3 millió alkotó szerzeményei érhetők el, az elhangzott dalok beazonosítását nemzetközi adatbázisok segítik. Ezek az adatbázisok pedig különböző nemzetközi azonosítókra épülnek.

IPI – szerzőket egyértelműen azonosító nemzetközi kód. Az Artisjus online rendszerébe bejelentkezve minden szerző megtekintheti a saját IPI kódját a Profil oldalon.

ISWC – zeneműveket egyértelműen azonosító nemzetközi kód. Ez is megtekinthető az Artisjus online felületén, a Művek fülre kattintva.

SZÖVEG: TÓTH PÉTER BENJAMIN

Exit mobile version