Mi a dolga a zenei producernek? Mekkora részben köszönhető neki a kész dal? Miért kell pszichológiai érzékkel is rendelkezniük? Három producer volt a vendégünk új helyszínünkön, az Akváriumban. Diaz a hip-hop világában, Hidasi Barna elsősorban a jazzben és világzenében, Szakos Krisztián pedig a popban alkot nagyot. Utánuk rögtön Palya Bea lépett a színpadra, hogy Horváth Gergőnek meséljen dalszerzésről és például arról, hogy szerinte mindenkiben van annyi energia, mint őbenne – csak el kell kezdeni használni.
Diaz előadóként, Barna hangmérnökként, Krisztián dalszerzőként is ismert, de nem e három szakma keresztmetszetében látják a zenei produceri szerepet. Krisztián szerint „elképzeljük, hogy az adott alapanyagnak mi a végső formája, és ezt a víziót nem veszítjük szem elől”. Eközben tippek adhatók szerkezetre, dallamra, hosszúságra, a fontos elemek felnagyítására, a felesleges részek kiszűrésére stb., de van, hogy csak egy megnyugtató bólintásra van szükség. „Úgy kell a zenészeket, előadókat terelni, hogy megőrizzék hitelességüket, ne érezzenek külső kényszert” – árulta el a titkot Barna. Diaz 40%-ra becsülte a zenei producer hozzájárulását a kész dalhoz, de hozzátette, hogy van, amikor csak arra van szükség, hogy a zenészeket emlékeztessük: „a kevesebb néha tényleg több!”
Nagyon fontosnak bizonyul a pszichológiai tényező. Krisztián szerint a művészek, akik zenével foglalkoznak, különösen érzékenyek, így néhányan azt érezhetik, hogy a zenei producer az instrukciókkal a hiúságukat nyirbálja: „Jól kell tudnunk kommunikálni, és éreznünk kell, hogy tudunk-e együtt rezegni, s mennyit szabad szólnunk, vagy éppen elég, ha csak nyomjuk a gombot, mert az előadó tudja, mit akar”. Krisztián meglátása szerint szakmai kontroll alatt kell tartani a dalt, de ez inkább technikai, művészi ápolás.
E téren nem állunk annyira rosszul, Barna szerint vannak dalok, amik megállják a helyüket nemzetközi mércével mérve is, de ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, még jobbnak kell lenni. Krisztián hozzátette, hogy a magyar dolgokat és a nemzetközi lehetőségeket magában rejtő produkciókat élesen külön kell választani, mert ami itthon működik, az leginkább a szöveg és az előadó harmóniája, illetve a jól eltalált magyar lelkület miatt válik sikeressé. „Sok nemzetközi szinten elismert magyar banda van, úgyhogy nincs képességbeli akadályunk! Inkább talán a szorgalom, ami alábbhagy, úgyhogy kitartás kell!” – bíztatta a jövő zenei producereit. Végül a három legfontosabb paramétert gyűjtötték össze a zenei producer-jelöltek számára: empátia, zenei alázat és nyitottság. A zenei ízlésen felül – természetesen.
Diaz, Szakos Krisztián és Hidasi Barna. A moderátor: Tóth Péter Benjamin
Sokan gondolják, hogy kétféle megállapodás képzelhető el a zenei producerrel: vagy kevesebbet fizetnek neki, és beveszik szerzőnek – vagy többet, és kihagyják a dalból. Tóth Péter Benjamin elmondta, hogy ez nem így van: az, hogy valaki “szerző”-e, ténykérdés. Mindenki, aki alkotó módon hozzájárul a kész dal létrejöttéhez, szerzői jogokkal rendelkezik. „A zeneipar nem mindig működik piaci alapon, és más a mértékegység attól függően, hogy nagy tervekről, vagy amatőr dologról beszélünk” – jegyezte meg Krisztián, s később hozzátette, nem szabad a pénznek lennie a legfontosabb tényezőnek. Pénzről viszont kénytelenek voltak beszélni, mert ez a szakma igényli a befektetést, Krisztián szerint a zeneipart csak a film tudja űberelni, és abban mindannyian egyetértettek, hogy jó minőségű dolgot nem lehet olcsó eszközökkel és gyenge képességekkel készíteni. Ráadásul haladni kell a korral, ami mindig új hangzást követel.
Az est második felében Horváth Gergő, az MR2 Petőfi Rádió műsorvezetője Palya Beával beszélgetett, aki – Gergő megfogalmazása szerint – először népdalokat énekelt, amik később elkezdtek „palyabeásodni”, mára pedig szöveg- és dalszerzőként ismerjük.
Bea elmondta, hogy azért is érezte ennek szükségét, mert egy idő után nem az történt vele, amiről a népdalokban énekelt, viszont a cigányok úgy tartják, hogy „amit énekelsz, az igazzá válik”, ezért hozzáigazította a dalokat a lelki világához. A népdalokat sokszor más dallammal éneklik el az öregek, Beának viszont egyaránt fontossá vált a szövegi tartalom és a dallam, ezért példaképe Joni Mitchell, aki nagyon bátran ír mély dolgokról, és e mögé olyan zenei nyelvet rak, ami ezt megröpteti.
A régi rendbe nem is tudna illeszkedni, meglátása szerint a falu boszorkánya lett volna, mert noha szabályok szerint él, de a megszokottnál nagyobb százalékban megújító, szereti a határokat feszegetni. „Valószínű úgy mondják ezt, hogy sok vagyok, de én leszoktam erről a megfogalmazásról” – teszi hozzá. Sokszor kérdezik tőle, hogy honnan van ennyi energiája, de szerinte mindenkiben megvan ugyanez. Csak használni kell.
A strófikus formán nőtt fel, és később a keleti zene lassú-közép-gyors felépítésén túl a klasszikus dalforma is megfogta.Bea mindig tudja, hogy mit szeretne egy daltól, és szeret újítani, ahogy Weöres Sándor írta: „még síromban is azokkal tartok, akik nem tisztelik rám fogott vagy valódi rigolyáimat, bátran túllépnek a bearanyozott hülyén, olyan kezdemények és tetők felé, amilyenekről én nem is álmodhatok.”, de emiatt már egyre kevesebb ellenállást vált ki. „A mű vezet, s amivel én dolgozom, az egy ösztönösen feltörő anyag, és azzal foglalkozom sokat, hogy ezeket feltörhessem” – mesélt a dalírási folyamatról Bea.
A szeretet- és a megértettség iránti vágy vezette a színpadra, de mára mindennél fontosabb neki az intellektuális élmény és az öröm, amit az éneklés okoz: „a föld közepéig le lehet érni, ha jól állsz azokon a világot jelentő deszkákon!” A magány érzésével egyre kevesebbszer találkozik, ami lányának is köszönhető, és elmondása szerint megérkezett egy új mederbe, és örül, hogy harmincnyolc évesen is azt tudja érzi, hogy csak most kezd el valami újat.
Szöveg: MAVRÁK KATA
Fotók: FEGYVERNEKY SÁNDOR
Categories: Hírek
Leave a Reply