Az Ars Technica, hosszú, de izgalmas – és bár tőlünk látszólag távoli a téma, tanulságos – cikkben tekinti át azt, hogyan változott az Apple hozzáállása a zenészekhez, ezen belül különösen a kisebb, feltörekvő, független előadókhoz. Az iTunes, az iPod korai korszakában a legnagyobb sztárok szerepeltek az akkor még bevezetni kívánt termék reklámjaiban: a U2, Eminem, Bob Dylan. Az előző évtized közepén azonban néhány éven át korábban ismeretlen előadók, vagy legfeljebb rétegzenének számító számok kerültek a reklámokba. A leghíresebb Feist 1234 című dala, amely az alábbi reklámban szerepelt.
A korábban csak indie rock-körökben ismert Feist eladásai megugrottak: a reklám megjelenésének hetében 100 ezer kelt el a lemezből, a dal bejutott a top 30-ba; Feist pedig egy darabig mindenhol ott volt, még a Szezám utcában is. A Fratellis, a Caesars, a Submarines, a Chairlift és Ting Tings az Apple által reklámokba választott számai is kellő ismertséget hoztak az előadóknak, noha nem mindig volt akkora a siker, mint Feist esetében. A brazil CSS karrierjében viszont máig a legnagyobb eseményként tartják számon ezt a reklámot. Érdekesség, hogy ugyanez a dal korábban a Microsoft végül elbukott zenelejátszó készüléke, a Zune kampányában is szerepelt.
Sokat számítottak az iTunes Session címen futó stúdiókoncertek is, már csak azért is, mert az iTunes kezdőlapján hirdették a felvételt, és ezzel ugye egyben az előadót is. A kanadai indie zenekar, a Tokyo Police Club tagja így emlékszik vissza arra, hogyan álltak hozzá a tárgyalásokhoz, amikor a debütáló nagylemezük előtt ajánlatot kaptak egy ilyen felvételére: “ha az Apple azt mondja: ‘ugorj’, te azt válaszolod: ‘milyen magasra?'” Hasonlóképpen a kezdőlapon való elhelyezés miatt volt vonzó az előadó számára a Single Of The Week: a promóció keretében egy hétig ingyen kínáltak letöltésre egy-egy dalt.
Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az Apple “fiatalos és innovatív” cégként vonuljon be a köztudatba. Steve Jobs (saját bevallása szerint) “őrült ötlete” volt, hogy ebben a zenének szánta a főszerepet; rájött arra, hogy az iPod-reklámok nemcsak az adott zenelejátszót népszerűsítik, hanem a brand erősítése révén a Macek eladását is növelik.
Az utóbbi néhány évben azonban a cég már nem törekszik arra, hogy ízlésformáló legyen. A 2011-ben bevezetett lehetőség arra, hogy a megjelenés előtt streamelhető legyen egy-egy lemez, már nagyrészt – bár nem kizárólag – jól bejáratott sztároknak jut; elsőként a Red Hot Chili Peppersnek. A megjelenés előtti stream korábban is ismert volt a netes világban, az iTuneson azonban egy kattintással rögtön elő is rendelhető a lemez, és ez olyan sikeres, hogy mára az albumeladások több mint negyede előrendelés. (Noha nem kizárólag ilyen iTunes-premiereké.)
Az Apple hivatalosan nem nyilatkozott az Ars Technicának, így nem ismert a cég álláspontja arról, miért kapnak nálunk jóval kisebb figyelmet az ismeretlen vagy feltörekvő előadók, illetve miért csökkent általában is a zene szerepe a reklámjaikban. A cikk szerzője, Nathan Mattise több oknak tulajdonítja ezt. Ma a fókuszban olyan termékek állnak, amelyeknek a sokoldalúságát szeretnék hangsúlyozni: így például az iPhone-nak csak egyik funkciója a zenelejátszás, és a felhasználók is több időt töltenek különféle appokkal, mint ezzel. Rengeteg új szolgáltatás van, amelyek mind a “fiatalos és innovatív” címre törnek, és sokan közülük készítenek például olyan stúdiófelvételeket, mint az iTunes Sessions. Egy felfutó zenekarnak valószínűleg jobban megéri, ha a Spotify ajánlatát fogadja el (és inkább kevesebb bónusz anyaggal bombázza a rajongókat, és nem akar mindenütt jelen lenni). Sok szó esett arról is, hogy az iTunes zeneeladásai csökkennek, miközben a stream szolgáltatók forgalma drámaian nő – ebben a helyzetben nem biztos, hogy az Apple-nek érdemes sok energiát fordítania arra, hogy befutás előtti zenekarokat keressen, és az iTunes által nyújtott lehetőségek egyikével támogassa őket.
Categories: Hírek
Leave a Reply