Két zeneműkiadó beperelte a Cox Communicationst, az Egyesült Államok egyik legnagyobb internetszolgáltatóját. Akármi lesz a per eredménye, az komoly következményekkel jár majd.
A BMG és a Round Hill Music zeneműkiadók (amelyek többek között David Bowie, Johnny Cash, Lenny Kravitz, illetve a Beatles, James Brown és Katy Perry által sikerre vitt szerzemények jogait birtokolják) a Cox Communications ellen benyújtott keresetükben azt írják: a Cox értesült arról, hogy egyes előfizetői nagy mennyiségben töltenek le és osztanak meg jogvédett tartalmakat, mégsem tett semmit, hogy „felfüggessze vagy korlátozza a hozzáférésüket, vagy bármilyen egyéb módon megbüntesse őket”. Az alperesek azt állítják: kb. 200 ezer jogsértés elkövetéséről értesítették a szolgáltatót, „bőséges bizonyítékokkal” alátámasztva. A vád szerint a Cox inkább arra tett erőfeszítést, hogy a hasonló figyelmeztetéseket ne kapja meg (mintegy spamként, kéretlen levélként kezelve ezeket). „Az ok nyilvánvaló: a Cox nem akarja elveszíteni a bevételeket, amelyeket jogsértő felhasználóitól kap.”
Az illegális letöltések körüli vitában sokszor felmerült már, hogy az internetszolgáltatók ennek a nagy nyertesei (implicit módon akár ezzel hirdetik magukat), és ezért nem tesznek semmi érdemi lépést a megakadályozására, illetve a nyereségből nem juttatnak a jogtulajdonosoknak. Az Egyesült Államokban a jogtulajdonosok szervezetei és a legnagyobb internetszolgáltatók 2011-ben megegyeztek egy „hat csapásos” program bevezetésében, amely a rajtakapottaknak figyelmeztetéseket küld, a visszaesőket egyre komolyabb következményekkel fenyegetve. Ez végül 2013-ban indult el. Mivel azonban ezt különböző szervezetek, cégek megegyezésével, és nem törvénnyel oldották meg (mint más országokban, amelyek közül a francia megoldás kapta a legnagyobb figyelmet), jogi problémák is be vannak építve a rendszerbe. Nem véletlen, írja az Ars Technica, hogy eddig sem a jogtulajdonosok, sem a netszolgáltatók nem mentek bíróság elé ilyen ügyekben. A Cox egyébként nem szerepel a „hat csapásos” programban, ehelyett saját rendszert dolgozott ki – amelyet a vád szerint valójában nem használ.
A Wall Street Journalnak nyilatkozó, szerzői jogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd szerint „eddig a jogi gyakorlatban ki nem próbált” érveléssel fordult a bírósághoz a két zeneműkiadó, ezt így foglalja össze: „lényegében azt állítják, hogy a Cox rosszhiszemű felhasználók tevékenységét segíti elő, mégpedig pusztán azzal, hogy sávszélességet biztosít számukra.” Természetesen nincs arról szó, hogy minden, a felhasználók által elkövetett jogsértésért felelős volna az internetszolgáltató – azonban meg kell tennie a megfelelő lépéseket, ha ilyenek tudomására jutnak. Az 1998-as, a szerzői jogot a digitális világban szabályozó törvény, a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) e „megfelelő lépésekre” vonatkozó előírásainak értelmezéséről van tehát szó, amelyre vonatkozóan az Egyesült Államok bírósági gyakorlata még nem szolgáltatott elegendő precedenst.
Éppen ezért rendkívül fontos ez a per. Ha a Cox nyer, annak az lehet a következménye, hogy a jogtulajdonosok a jövőben jóval nehezebben érvényesíthetik a követeléseiket, sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárniuk a bizonyítások során. Ha azonban a zeneműkiadók nyernek, akkor a várakozások szerint újabb és újabb perek indulhatnak az internetszolgáltatók ellen, hogy hatékonyabban lépjenek fel a jogsértő felhasználók ellen.
Categories: Hírek
Leave a Reply