A Zeneszöveg.hu az egyik legnagyobb, zenéhez kapcsolódó magyar oldal: napi 45-50 ezer, havi 800 ezer egyedi látogatója van, 360 ezer regisztrált felhasználója. Kb. 83 ezer dalszöveget tartalmaz hatezer előadótól. Az oldal vezetőjével, Csipai Roland managing directorral beszélgettünk több mint évtizednyi történetükről. Kiderült, hogy anyagilag megéri-e egy ennyire látogatott oldalt működtetni; hogy munkatársai mennyi beküldött szöveget néznek át naponta; hogyan dolgoznak együtt a szakmai szervezetekkel, jogvédőkkel, kiadókkal; mit lehet kezdeni egy szerzővel, aki máig kockás papírra ír.
Hogyan, milyen környezetben indult a Zeneszöveg?
2004-ben, hobbiként indítottam egy kollégámmal együtt. Volt már akkor néhány dalszöveggyűjtő oldal, az egyik például az ELTE szerverén, letölthető doc fájlokkal. A mi adatbázis alapon szervezett megközelítésünk különbözött ezektől; noha a 2004-es változat még nagyon egyszerű volt. Az elején mi írogattunk be pár száz dalszöveget. Aztán elkezdtek emberek e-mailekben küldözgetni újabbakat, kimásoltuk, beraktuk. Hozzá kell tenni, hogy már akkor is voltak egyéb IT illetve számítástechnikai vonalú vállalkozásaim, és a Zeneszöveg viszonylag kényelmesen elfért a többi dolog mellett, ellökdöstük jobbról-balról, hogy működjön. Raktunk például mögé egy olyan adminisztrációs rendszert, amivel a felhasználók beküldhették a szövegeket.
Mikor láttad, hogy ebből tényleg valami nagyobb dolog nőhet ki?
Viszonylag korán kezdtem azon gondolkodni, hogy azon kívül, hogy ez egy jópofa dolog, esetleg ki lehet hozni belőle többet, hogy hosszú távon is egy stabil és erős oldallá nője ki magát. A lélektani fordulópont talán az volt, amikor először találtak meg minket a jogvédők, és mondták, hogy szerintük ezt így nem lehet csinálni: előzetesen engedélyt kell kérnünk ahhoz, hogy bármit kitegyünk. Ebből más oldalaknál is volt probléma, és mint utólag megtudtam, ott általában kakaskodás lett belőle, hogy „márpedig én az internetre azt teszek ki, amit akarok!” Ezzel szemben az én megközelítésem az volt, hogy a világ hosszú távon ebbe az irányba megy, és az egyik kedvenc gondolatom, hogy az okos polgármester arra építi a járdát, ahol az emberek kitapossák az utat. Ezért azt mondtam: üljünk le, és próbáljunk meg valami olyasmit kitalálni, ami hosszú távon mindenkinek előnyös. Ne menjünk bele olyan jogi kardozásba, hogy mondjuk ha egy dalszövegíró maga küldi be a szövegét, akkor ez ráutaló magatartásnak számít, megfelel-e egy írásos engedélynek stb.
Olyan információkat tudunk szolgáltatni a szakmai szervezeteknek, illetve maguknak a szerzőknek, zenekaroknak, menedzsereknek, amik nekik fontosak lehetnek, segítik a munkájukat. Például hogy nálunk mely dalszövegekre keresnek rá. A mi listáink mások, mint amiket például a tévék, rádiók mutatnak – ugye ez utóbbiak a maguk stílusának megfelelő néhány ezer dalból válogatnak, mi pedig olyan archívumot építettünk, amely a teljes spektrumában igyekszik lefedni a magyar zenét. Akár az üres hordozó díjak felosztásánál is fontos adalék lehet – ha nem is feltétlenül egy az egyben –, hogy nálunk milyen szövegekre keresnek az emberek. A szakmai szervezetekkel máig nagyon jó a kapcsolatunk, szorosan együtt dolgozunk. A kiadókkal is; nekik például egy válogatáslemez összeállításában segít, hogy melyek azok a dalok, amikre rákeresnek – bár ezek nem feltétlenül a legjobbak, lehet, hogy ezeknek értik legkevésbé a szövegét. Együttműködünk a zeneműkiadókkal is.
Ezek az adatok a szerzőknek, előadóknak is hasznosak lehetnek.
Igen, ez egy win-win-win szituáció, mert a szakmai szervezetek és a közönség mellett ők is nyernek rajta. Főleg a 2010 utáni fejlesztéseinkben mindent adatbázis alapokra helyeztünk. Ez azt jelenti, hogy ha találsz egy dalszöveget, amit mondjuk Szenes Iván írt, akkor az ő nevére rákattintva látod az összes többi, általa írt szöveget, kiegészítve azzal, hogy melyiket mely előadók dolgozták fel. Tehát nálunk megkapják az elismerést a sztár mögött álló emberek is. Nagyon sokszor csak azt ismerjük, annak a nevét skandáljuk, aki a színpadon áll, de nem tudjuk, kik állnak mögötte. Nálunk ez kiderül. És ha egy dalt nagyon szeretek, akkor lehet, hogy megnézem a szerző más szövegeit is, és akár olyan együttesekkel is találkozhatok, amelyeket korábban nem ismertem, de így a szövege mentén meghallgatom.
Másrészt az előadókhoz, amennyire tudjuk, becsatornázzuk a linkeket, a YouTube-videóktól az iTunesig, Dalok.hu-ig, tehát olyan letöltő helyeket, ahol legálisan beszerezhetők a dalok; vagy akár kottát, midi-fájlokat – mindent, ami köthető a zenekarhoz. A Tip2Night oldallal együttműködve megjelentetjük azt is, hogy hol fognak fellépni mostanában. Dolgozunk azon, hogy a róluk szóló cikkek, hírek is megjelenjenek összegyűjtve; olyan legyen a Zeneszöveg, mint mondjuk egy zenei Wikipedia.
A Zeneszöveg.hu beszélgetések célja is az, hogy a szövegek mögötti szerzőket bemutassa
Nagyon sokan használják a Zeneszöveget. Anyagilag megéri működtetni?
Igen, sokakban fel szokott merülni, hogy ez miért éri meg. Ugye ingyen van, azt pedig mindenki látja, hogy az online reklámpiac nem éppen felfelé ível, főleg 2008 óta. Azt tudom mondani, eloszlatva a kétségeket: nem éri meg. A Zeneszöveg.hu Kft. névbe nyugodtan betehetnénk, hogy non-profit kft. Nagy szerencsém (és a másik oldalon meg rengeteg munkám is van benne), hogy vannak olyan vállalkozásaim, amelyek oldalágán ez a szolgáltatás működni tud. Hiszen szervereink amúgy is vannak, embereink amúgy is dolgoznak, és emellé befér, hogy a Zeneszöveggel is foglalkoznak. De ha csak erre kellene egy külön munkacsoportot felállítanom, a grafikustól az IT-sig, a rendszerkarbantartástól az irodáig stb., akkor a végeredmény deficit lenne. Még úgy is, hogy sajnos reklámtól roskadozik az oldal. Ezt én is így mondom, hogy sajnos, de muszáj valahogy a költségeinket enyhíteni, és ez még messze nem fedezi a kiadásainkat. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy legyen ilyen szolgáltatás, mint a Zeneszöveg. Optimális esetben központi kulturális feladat lehetne, hogy legyen egy ilyen archívum, de ez sem Magyarországon, sem sok más országban nem tudna így működni, mert kell hozzá egyrészt az üzleti szemlélet, másrészt a kulturális megközelítés is. Ezeket próbáljuk mi szintetizálni.
A másik oldalon viszont az a jó, hogy hála Istennek van körülöttünk annyi szeretetteljes, elkötelezett, szakmájában zseniális munkát végző ember, akik így vagy úgy támogatják a munkánkat. A mi tudásunk abban rejlik, hogy ezeket a szinergiákat jól tudjuk összefésülni. Nyilván van, aki fizetésért dolgozik, de én nagyon hálás vagyok annak a 360 ezer regisztrált felhasználónak, akik szintén beleteszik a magukét. Elküldik nekünk, amit a tévében, rádióban hallottak, vagy leveszik a polcról sorban a CD-ket – mert az adminisztráció során látjuk, hogy valaki nekiáll, és az A betűtől elkezdi begépelni. Ezt ahogy tudjuk, megháláljuk, többek között leginkább azzal, hogy kiírjuk a nevét. Szerintem ezzel az emberek azon vágyát tudjuk kielégíteni, hogy valami maradandót hozzanak létre, hogy nyomot hagyjanak maguk után, ami egy nagyon fontos dolog. Ezt az értéket nehéz forintra konvertálni. Valószínűleg ha munkaidőre szeretném lefordítani, akkor nincs olyan üzleti konstrukció, amit rá tudnék húzni, ez megfizethetetlen értékű energia, idő stb. A Zeneszöveg működésében az egy nagyon fontos paraméter, hogy közösségi alapon tudunk működni. Láthatóan az embereket érdeklik a dalszövegek – noha évekig hallgattam sokaktól, hogy nem hiszik el, hogy ez a téma ténylegesen ennyi embert érdekel. Erre azt mondtam, hogy az, hogy én mit hiszek, vagy te mit hiszel, az egy dolog, ám emögött számok, statisztikák, eredmények vannak.
Ha rákeresel egy angol szövegre, általában nem ilyen, közösségi alapon működő oldalt találsz. Leszámítva a RapGeniusból lett Geniust, ahol viszont minden sort – eleinte rapszövegekben, aztán minden műfajban – külön lehet kommentálni, és a közösség szavaz a magyarázatokról is. Ők egyre több alkotót, sztárt vonnak be, akik kommentálják a saját szövegeiket.
Mi is megtehetnénk, hogy nyitunk egy kaput: küldjetek bármit, aztán kirakjuk. 20-30 százalékkal több tartalmat (zárójelben mondom: szerintem szemetet) tudnánk generálni, és telerakhatnánk reklámmal. Nálunk viszont emberek ülnek ott, akikhez befutnak a dalszövegek, és megnézik. Innentől kezdve ugye szubjektív a dolog, de mégis emberi felügyelet mellett kerül ki vagy nem kerül ki valami az oldalra. Napi 3-400 tételt – beküldést, módosítást, észrevételt – néznek végig a munkatársaim. Erre egy kedves sztori, hogy valaki mindig csupa nagybetűvel küldte be a szövegeket, és volt benne mindig egy-két helyesírási hiba is. Rendre elutasítottuk azzal, hogy köszönjük, de bocs, ez így nem elfogadható, nincs időnk átírogatni. Ezt megcsináltuk néhányszor, aztán csörgött a telefon, egy nagynevű előadónak író szerző hívott: mégis mit képzelünk magunkról, ezeket ő írta. Sikerült megbeszélnünk ezt a konfliktust, utána odafigyelt arra a kis- és nagybetűkre, a helyesírási hibákra is, és rögtön ki is kerülhetett az oldalra.
Tudom, számos helyen vannak helyesírási hibák, elírások stb. Valószínűleg a tökéletes állapotot nem lehet elérni, és amikor erre rájöttünk, akkor nagy kő esett le a szívünkről. Törekedni viszont lehet rá. Ehhez egy másik történetet tudok elmondani. Egy most futó hip hop-zenekar egy tagját kértem, hogy küldje el a szövegeit, így nem lesznek benne hibák. Közölte, hogy szereti és használja az oldalt, de az a helyzet, hogy ő kockás papírra, ceruzával ír, és nem fogja begépelni. Ezért az a menet, hogy ő kockás papírra leírja, a stúdióban felénekli, lemegy a rádióban, valaki meghallgatja, beküldi, mi kitesszük, majd ő utána megnézi, és megmondja, hogy ebben a formában helyes-e. Ez ellentétes azzal, ami „logikus”, de hát ő így működik. Gyakran az adatokat is ellenőrizni kell. Sokan például nem tudják azt, hogy ha például ott van, hogy A dzsungel könyve, Dés – Geszti, akkor melyikük a zeneszerző és melyik a szövegíró, majd beírják valahogy. Ezt is igyekszünk javítani. Ezek az apró kis kulisszatitkok azok, amikből ez az egész végül összeáll. Én abban bízom, hogy az emberek is érzik, és a szakmabeliek is látják, hogy ez a dolog szeretettel készül, őszintén.
Ami a Geniust illeti: ilyesmi már nálunk is felmerült, hogy milyen jó lenne, ha a dalszöveg mellett elolvashatnád a szerző kommentárját, hogy így meg így íródott, ez a sor azt jelenti, itt arra gondoltam… Csak nem mindig tudjuk, hogy ezek mennyire tartoznak a nyilvánosságra, hogy „elfogyott egy üveg whiskey, mire ez elkészült”, amit szűk körben hallottam, és ott helyén is volt. Másrészt az angol szövegek több szempontból mások. Egyrészt bizonyos dialektusoknál egyszerűen fogalmad sincs, hogy mit mond az előadó, másrészt a szlengben rengeteg az áttétel, amit nem tudsz kitalálni, hogy mit jelenthet. Nálunk ez legfeljebb azokra a régebbi dalokra igaz, ahol el kellett rejteni a politikai mondanivalót – de ezek mára már „lelepleződtek”. A mai zenekarok pedig, például a rap és hip hop-előadók: hát ők kimondják, amit akarnak…
Volt olyan, hogy egy szerző kifogásolta, hogy felkerült a szövege?
Tíz év alatt a Csiga Biga Boys nevű formáció volt az egyetlen, akik kérték, hogy szedjük le a szövegeiket, mondván, hogy ők valami sajátot csináltak. Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk a szerzőkkel, illetve mi úgy fogalmaztuk meg, hogy „zenei személyekkel”, mert azt mondtuk, hogy bárkinek, aki a zenében fontos szerepet játszik, helyet adunk. Egy zenésznél például felvihető, hogy melyik zenekarokban gitározott, kikkel játszott, az egész zenei életút megjelenik. Előfordult, hogy valaki írt, mert elképedéssel látta, hogy valakinek megvan még az ő korai, házi stúdióban felvett felvétele, amire ő maga sem emlékezett, de örült, hogy viszontlátta. Csak annyit kért, hogy a zenekar neve mögé zárójelbe írjuk oda, hogy „(korai)”.
Mennyire kell „kordában tartani” a Zeneszöveget használó, író közösséget? Vannak dalszövegek, amik alkalmasak arra, hogy egymásnak essenek miattuk az emberek.
Hála Istennek nagyon kevés az ilyen kitörés, egészen kordában marad ez nálunk. Általában ha valaki elkezd valamit ócsárolni, a többiek leoltják azzal, hogy ha nem tetszik, ne hallgasd. Én a pozitív oldalát emelném ki, hogy nagyon sokan írják, hogy mennyire szép ez a dal, hogy ilyen-olyan emlékeket idéz bennük. Nem is beszélve arról, hogy a minden egyes oldalon megtalálható véleményablakba több száz olyan beírás érkezik, hogy pl. „mondjátok meg a Majkának, hogy nagyon jó volt”. Gyakorlatilag számukra ez egy ilyen kapocs, rajtunk keresztül kommunikálnának, amit mi igyekszünk is közvetíteni – nyilván nem tárcsázzuk rögtön a zenekart, hogy azt mondták, hogy jók vagytok, de igyekszünk. Persze a Facebook is jó felület arra, hogy közel tartsa magához a zenész a rajongóit, de ezt ki tudja egészíteni a Zeneszöveg.
Kicsit szégyenkezve mesélem, amit szoktam még mondani, amikor szóba kerül, hogy ezt miért éri meg csinálni: egy-két hetente kapunk egy olyan leveleket, hogy „Sziasztok, nagyon szeretem az oldalt, tök jó, hogy csináljátok, köszi”. Nem kérnek semmit, csak megköszönik – csak ezért megnyitnak egy levelet. Én pedig elszégyellem magam, hogy én is egy csomó oldalt használok, olvasok, effektíve ingyen, amik mögé energiát tesznek, és korábban nem jutott eszembe, hogy ezért köszönetet mondjak – azóta már többször is megtettem.
Vannak zenekarok, amelyek szövegei alkotmánysértők lehetnek. Ezekkel mit kezdtek?
Ez érdekes kérdés, és ebbe is muszáj valami szubjektivitást belevinni, ami annyira szubjektív, hogy már-már objektív, hogy paradox módon fogalmazzak. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk robotok, és pontosan el tudjuk dönteni, hogy valaki csak azért fog egy gitárt, hogy a gyűlölködő, véresszájú szövegre, amit elüvölt, azt mondhassa, hogy az egy dalszöveg. Erre azt mondjuk, hogy ez nem fog ide felkerülni. Azoknál, akik szókimondóak, véleményük van, ott ezt mérlegeljük, és egy másik paraméter, hogy ha ez sokakat érdekel, akkor annak van létjogosultsága. És a kettő általában találkozik: amivel sokan értenek egyet, azok pont nem a legszélsőségesebb dolgok, beleférnek a szólásszabadságba. Ezért nincsen ebből nagy palotaforradalom: ha van egy nagyon gyűlölködő szöveg, amit te meg a három barátod szeret, és azt mondjuk, hogy nem, akkor max. négyen fognak duzzogni.
Más módon is lehet egy-egy szöveg alkalmas a nyugalom megzavarására, ezért is vezettük be a 18+ kategóriát. Ha valaki akarja, annak megmutatjuk, de nyomjon rá, hogy elmúlt 18 éves – persze nem tudjuk, hogy valóban elmúlt, de gyakorlatilag egy figyelmeztetést teszünk oda, hogy erről azt gondoljuk, hogy erős. De ettől még a kultúránk része, tetszik, nem tetszik. A vízcsapot sem érdekli, hogy hideg vagy meleg víz folyik rajta. Ebből a szempontból mi vagyunk a vízcsap, amelyikből a dalszövegek folynak, és nem mondhatjuk azt, hogy csak a hideg vizet engedjük ki, mert nekünk az tetszik. Nyilván nem fogunk százfokos gőzt kiengedni a csőből, hogy leégesse a kezedet. Úgyhogy ezt próbáljuk kezelni, és úgy tűnik, hogy működik, elfogadják.
Megjelentek az interneten kívüli világban is, a „Zeneszöveg.hu bemutatja” koncertekkel, a Magyar Dal Napján, a Dallamos Villamossal stb. Ennek mi a célja: önálló vállalkozás, marketing vagy kultúrmisszió?
Online jók vagyunk, vagyis ha beírsz egy dalszöveget, -részletet, nagyrészt velünk találkozol. Az is megtörtént velem, hogy mást kerestem, de minket hozott ki, mert amit beírtam, szerepelt egy dalszövegben. De azért kell, hogy eljussanak az emberek hozzánk. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy látszódjon, hogy nemcsak online, a képernyőn él a dolog, hanem kinyúljon a valóságba is. Ebben egyrészt benne van a marketing, a brand erősítése, másrészt az is fontos, hogy igyekszünk itt is minőségi produkciókra felhívni a figyelmet. Ha a „Zeneszöveg.hu bemutatja” események erősödnek, több fiatal tehetséges zenekarnak tudunk olyan pecsétet adni, amire esetleg felkapod a fejed, hogy „hoppá, már láttam a Hobo Blues Bandtől a Tátraiig rengeteg Zeneszöveg bulit, ami egy minőséget képviselt”. Feltett szándékunk, hogy a kezdő, feltörekvő zenekaroknak is adjunk ilyen lehetőséget. Itt megint előjön a szubjektivitás: mi azt gondoljuk, hogy például a HaSzüNa zenekar, akik felléptek a Dallamos Villamoson, megérdemlik a figyelmet. Tehetségkutatókon, zsűritagként is fedeztünk már fel zenekarokat, és tudtunk nekik adni egy löketet. Mert azzal együtt, amit mondtam arról, hogy hol tart az online reklámpiac, azért a mi felületeink olyan értéket képviselnek, amiért cégek sok-sok pénzt fizetnek, és egy kezdő zenekar nem tudja ezt előteremteni. Fel tudjuk ajánlani, hogy bekerülnek hírlevélbe, kikerülnek az oldalra. A másik oldal pedig az, hogy azt kérjük, a lehetőségekhez képest jelenjünk meg, logóval, molinóval. Az pedig, hogy a Magyar Dal Napján jelen vagyunk, természetes, hiszen számunkra a magyar dal, a magyar szó tényleg hitvallás.
Van egy webáruházatok, a Zenekupon.hu. Miért kuponos rendszerben működik?
Ez onnan jött, hogy amikor ezt elindítottuk, minden a kupon oldalakról szólt. Az egyik fizetési megoldásunk a „Zeneszöveg-kredit”. Megveszel valamennyi kreditet, és ezzel vehetsz bármit, ami lehet fizikai dolog – CD, póló, merchandise –, vagy letölthető dolgok, például koncertjegyek pdf-ben. Integráltuk a Zeneszöveggel, vagyis külön boxot kapott minden aloldalon, és fordítva is: a Zenekuponnál ott van, hogy hol lehet megnézni a zenekar szövegeit stb. A webshop nyitva áll minden zenekar, kiadó számára, hogy bekerüljön.
És hogy megy üzletileg?
Vannak hullámhegyek és –völgyek, de azért megy, jól fogynak a pólók, sőt, CD-t is vásárolnak az emberek, megmaradt azért az, hogy vágynak valami fizikai, kézzel fogható dologra. De persze mindenki, aki a zene világában mozog, az tudja, hogy önmagában indítani egy zenei webáruházat, és ebből megélni itt Magyarországon, magyar tartalmakra alapozva nem lehetne. De ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy ez legyen. Közismert, hogy nem könnyíti meg ezeknek az oldalaknak a működését, hogy nagyon sok illegális forrásból juthatsz hozzá ezekhez a tartalmakhoz, és közhely, hogy a magyar emberek árérzékenyek. És hát a kultúra olyan, amire ha nem muszáj, akkor direktben nem szánnak pénzt az emberek.
Már egy aggregátor, az ECDC is kapcsolódik hozzátok. [Az aggregátorokról, amelyek eljuttatják a zenéket az online felületekre, és egyéb szolgáltatásokat is kínálnak, itt írtunk részletesen.]
Az egy tőlünk független cég, akik idén partnereinkké lettek. Ők eljuttatják a zenéket a nagy digitális szereplőkhöz, és jó ajánlatot tudtak tenni nekünk, és a zenekaroknak is. Mi ehhez azt tudjuk hozzátenni, hogy a felületeinket fel tudjuk ajánlani. De ez nem kizárólagos, természetesen továbbra sem zárkózunk el azoktól, akik a WMMD-től, a Believe Digitaltól stb. jönnek, sőt, nagyon jó partnerként működünk velük együtt továbbra is. Inkább olyan ez az együttműködés, hogy ha megkeresnek minket, hogy ajánljunk valakit, akkor az ECDC van a sor elején. De már olyan is előfordult, hogy tudtuk, nem tudnának az ECDC-nél az adott zenekarral foglalkozni, ezért a WMMD-hez irányítottuk őket.
Megkeresnek titeket zenekarok, hogy „ti értetek az internethez, mondjátok meg, hogy kell felkerülni az iTunesra”?
Igen, jönnek ilyen megkeresések. Én nagyon örülök ennek, hogy úgy látják, amit csinálunk az jó, az kerek. Nemrég kaptam egy olyan hívást: egy ismert zenekarban játszó zenész szólókarrierbe kezd, és azt mondta, úgy látja, hogy mi ebben a témakörben nagyon otthon vagyunk, tudunk-e valahogy együttműködni.
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply