A mesterséges intelligencia és a zene, illetve a virtuális sztárok kérdése régóta foglalkoztatja a közvéleményt. Úgy tűnik, hogy most a jelenség szintet lépett; a Billboard és a Bloomberg friss cikkei alapján kuriózumok helyett immár komoly bevételeket termelő szegmensről beszélhetünk.
A Billboard a virtuális előadókkal foglalkozó kiadók világát mutatja be cikkében. Az alapvető ideát a Lil Miquela sikerei mögött álló Brud stúdió alapítója mondja ki. “Jól látható, hogy a fiatalok nem tesznek különbséget Miquela és az általuk követett többi sztár között. Nagyon hasonlít az, ahogy vele és mondjuk ahogy Rihannával kapcsolatba lépnek – mármint a telefonjukon. Arról a korosztályról beszélünk, akik a barátaik egy részét már a Robloxon vagy a Minecrafton szerezték.”
A virtuális sztárok sikeréhez ugyanaz kell, mint a valódiakéhoz: egy olyan személyiség, amivel azonosulni tudnak és egy olyan történet, amit követni akarnak a rajongók. Egyes cégek több, egy “univerzumban” működő karaktert alkotnak meg. A Factory New cég vezetője egyenesen azt mondja, hogy a hagyományos lemezkiadók helyett inkább a Marvelt és hasonló cégeket tekinti példának, amik azt bizonyítják, hogy a hosszú távú siker titka a franchise- és világépítés. Több cég tervezi, hogy a rajongóknak beleszólást enged majd a sztárok “döntéseibe”.
A virtuális sztárok is komoly szponzori szerződéseket tudnak kötni; a Bloomberg tavalyi cikke szerint ezen a téren a legsikeresebb az említett Lil Miquela, aki 2020-ban több mint 10 millió dollárt keresett. További bevételi lehetőséget jelentenek az NFT-k, nem is annyira az egyedi, csillagászati összegekért elárverezett virtuális műalkotások, mint inkább a néhány dollárért megvehető avatarok. Mint a Billboard írja, egyre több az olyan online virtuális tér, ahol avatarként megjelennek a felhasználók, és ez hatalmas keresletet generál. A felmérések szerint 2020-ban globálisan 50 milliárd dollárt költöttek avatarokra és más, játékokban használható tárgyakra.
Persze azért maga a zene is fontos egy virtuális popsztárnál. Míg van olyan cég, ami ezt is a mesterséges intelligenciára bízza (ilyen a Factory New, amelynek legsikeresebb teremtménye FN Meka), mások valódi producerekkel és énekesekkel dolgoznak, köztük ha nem is szupersztár, de azért neves előadókkal (pl. Lil Miquela Teyana Taylorral, a virtuális K-pop lánycsapat K/DA alkotói pedig Kim Petrasszal, Becky G-vel). A cégvezetők szerint a dalszerzők, producerek számára többszörösen is jó lehet egy virtuális sztár zenéjén dolgozni. Egyrészt mivel az előadó nem kér jogdíjat, ezért a zenéjén dolgozó szerzőkkel, producerekkel az átlagosnál “jóval kedvezőbb megállapodásokat” kötnek a cégek. Másrészt egy virtuális popsztár dalaiban felhasználhatják azokat az ötleteiket, amik mondjuk a saját előadói profiljukba nem férnek bele; anélkül kísérletezhetnek, hogy a hírnévvel (és a vele járó elvárásokkal) járó megpróbáltatásokat el kellene viselniük.
A Billboard röviden érinti azt a kérdést is, hogy a fenyegeti-e a mesterséges intelligencia a valódi zenészeket. Egyrészt ott van az az álláspont, hogy az AI csak azokat a zenéket tudja követni, amiken betanították, és valódi eredetiségre nem képes. Másrészt a virtuális sztárokkal foglalkozó cégek nem látnak lényegi különbséget aközött, ahogy ők megalkotnak egy virtuális sztárt, illetve ahogy a kiadók, menedzserek, A&R-osok és más szakértők “megalkotnak” egy előadót. Ahogy az egyikük mondja: “Miért lenne Scooter Braun az egyetlen ember, akinek szabad sztárokat gyártania?”
A Bloomberg nemrégi cikke a kínai virtuális sztárok világát mutatja be. Noha a jelenség közismerten Japánból származik, Kína most a legnagyobb piac a cikkben vocaloidnak nevezett virtuális popsztárok számára. A becslések szerint 390 millió ember követ legalább egy virtuális idolt. A kapcsolódó iparág – animációs filmek, tévésorozatok, képregények – értéke 2020-ban elérte 35 milliárd dollárt.
Míg Japánban van egyfajta alulról jövő jellege a kultúrának, vagyis amatőrök írnak zenét (jellemzően a Yamaha által kifejlesztett technológiát használva), mások pedig videókat készítenek stb., Kínában az ismert “felülről vezérelt” módon népszerűsítik a virtuális sztárokat:. Tévéműsorokban, tehetségkutatókon, fesztiválokon szerepelnek, livestream koncerteket adnak, reklámokban szerepelnek stb.
A cikk szerint nem feltétlenül egyszerűbb egy virtuális sztárt menedzselni, mint egy valódit. A legsikeresebb ilyen énekes, Luo Tianyi újévi fellépésén a mögötte (és öt másik hasonló vocaloid mögött) álló Shanghai Henian Technology Co. több hónapon át dolgozott. Egy virtuális koncert megtervezése (beleértve pl. a kameramozgásokat) igen komoly számolási kapacitást és technológiai tudást igényel. A cég legújabb terve egyébként az, hogy a mesterséges intelligencia segítségével alkalmassá teszik Luót arra, hogy önállóan “gondolkodjon” és kommunikáljon a rajongókkal.
