Az IZÉ VOLT fesztiválos különkiadásán a Carbonfools frontemberével beszélgetett a Kultúrfitnesz személyi trénere. Fehér Balázst már nem zavarja, ha a közönségből valaki a szemébe néz, vagy vele énekli a szöveget, de hosszú út vezetett idáig. Mesélt belső útjairól, Haitin tett megrázó utazásáról, és arról is, miért érdemes a félelem helyett a megértésre alapozni a kapcsolatainkat – akár zenekaron belül is.

Balázs nem csinál titkot abból, hogy régebben az együttes hercegnőjének tartották. „Hisztiztem, ha igazságtalanság ért, vagy valami máshogy történt, mint akartam” – meséli. „Kerestem a felelősöket, akiket hibáztathatok. Most már látom, hogy mindig azok voltak a bűnbakjaim, akik olyan tulajdonságokkal bírtak, amikkel igazából nekem volt dolgom. Rájöttem, hogy a megértésen alapuló kommunikáció a kulcs. Ha megérteni akarással fordulsz oda a másikhoz, ebből megszületik a tisztelet, és rendezni lehet a konfliktusokat”. Igaz, ez jóval több időt és energiát igényel, de Balázs szerint megéri a fáradságot. „A zenekar olyan, mint egy család. A szeretet megvan, de ahogy egy családban, itt sem elég ez mindenhez. Szembe kell nézni azzal, hogy vannak konfliktusok, és ez így van jól. A nagy változás a zenekar életében az, hogy most már merünk beszélni az ellentétekről. Titusszal például van köztünk egy örökös versengés, de ez már nem zavaró, mióta ki lehet mondani mindent. Most már egyenrangú, egymást tisztelő emberekként dolgozunk együtt. Ez fantasztikus élmény!”. Azt mondja, erre a legjobb bizonyíték a koncertjeik sikere. „Szerintem azért is szeretik a Carbonfoolst, mert a színpadon megélt és átadott eufóriánkat lehetetlen lenne színlelni”.

A rajongók fejében egy idealizált Balázs él, és ezt ő is jól tudja. „A rólam alkotott tökéletesség képével csak én jártam rosszul. Mindenáron meg akartam felelni ennek a képnek. Ez persze lehetetlen, egy örök feszültségforrás, amiben nem lehet szabadnak lenni. Mindenkinek tetszeni akartam, senkinek nem tudtam nemet mondani. Nehéz elfogadni a szeretetet, amíg saját magadat nem tudod szeretni. Például frászt kaptam attól, ha a színpadon állva valaki a szemembe nézett a közönségből, vagy velem együtt énekelte a dalszöveget. Valójában nem ők zavartak, hanem én zavartam meg saját magamat”.

Fehér Balázs volt a 10. IZÉ vendége a VOLT fesztiválon. Horváth Gergő, az MR2 műsorvezetője kérdezte.

A megfelelni vágyás, a kimondatlan ellentétek aztán elvezettek odáig, hogy Balázs mélyebben kezdett foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Amellett, hogy igyekszik megértéssel fordulni mindenkihez, a jelenből hozza ki a legtöbbet. „Nem hiszem, hogy össze kéne szorítanom a fogamat, hogy elérjek egy olyan pozíciót, amit még nem is ismerek. Ehelyett inkább a jelen pillanatból akarom kivenni a legtöbbet, és abban megtalálni az örömet – azt, ahogy én érzem jól magam. A boldogság nekem már az egyensúly, nem pedig valami állandósult eksztázis”.

Szerinte egyébként tévút, ha azt gondoljuk, hogy majd egy könyvből kiolvashatjuk a sikeres és boldog élet titkát. „Nem kapunk készen semmit. Minden gondolatot át kell szűrni a saját személyiségünkön ahhoz, hogy valamiképpen profitálhassunk belőle. Ezt sajnos nem lehet megspórolni”.

Balázs életében mindez nem egy hirtelen jött szemléletváltás, inkább egy olyan spirituális út, ami az utóbbi évben teljesedett ki. Már húszévesen is elvonult meditálni egy buddhista kolostorba. Bár azt mondja, ez egy annyira steril, feszültségektől mentes környezet volt, hogy cseppet sem hasonlított a való életre. Nem úgy Haiti, ahol pár hónapja járt. A zenekarral összegyűjtöttek 3000 dollárt, és Balázs személyesen vitte a helyszínre. Az amúgy sem szerencsés sorsú szigetet néhány éve egy földrengés tette még boldogtalanabb hellyé. „Egész életemben Haitin féltem legjobban, állandó veszélyben volt az életem. Nincs utcán mászkálás, nem értik, te mit akarsz ott fehérként. Kifestettem egy szobát az egyik gyermekotthonban, de a félelem miatt az otthon lakóival már nem tudtam igazán foglalkozni, mindig a saját biztonságom volt a figyelmem középpontjában. Az ott dolgozó önkéntesek erőfeszítése tiszteletreméltó, de egy szélmalomharc – extrém nehezített pályán. A barátomat meglőtték, és a saját kollégái sem segítettek neki. Szép lassan rájöttem, nem kell nekem mindenkit megmenteni a világon”. Azt is ott tanulta meg, hogy nem kell lelkiismeretfurdalást éreznie, ha édes semmittevéssel tölti az idejét. „Sokáig a pihenés számomra egyenlő volt a lustasággal. Haiti után éreztem először, hogy most igazán pihenek, mert életemben először nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem csinálok semmit. Régebben arra törekedtem, hogy úgy nézzek ki, mintha szabad lennék. Most már tényleg az vagyok”.

A következő lépés pedig a Carbonbarát projekt, ami arról szól, hogy erősítse az “intimitást” a rajongók és a Carbonfools között. “Gyakran jönnek oda hozzám a rajongók, hogy fotót készítsenek, és mindig lenne egy csomó kérdésük, amire nincs idő, nincs hely. A projektnek köszönhetően most lesz. Senkire nem akarok ráerőltetni semmit, csak a jókedvről, egymás megtalálásáról szól a dolog. Lesz egy piknikünk hamarosan, ahol erről majd többet is elárulok. Ez egy olyan projekt, amit én szerettem volna, én találtam ki, mert érdekel, hogy az emberek hogyan kapcsolódnak a Carbonfoolshoz, azaz hozzánk”.

A Carbonbarát piknik részletei: https://www.facebook.com/events/281934518652666

Az interjút Horváth Gergely, az MR2 Petőfi Rádió Kultúrfitnesz c. műsorának vezetője készítette a VOLT Fesztiválon.

Az Inspiratív Zenei Ébresztő az Artisjus havi rendszerességű zenei-zeneipari eseménye.

A beszélgetést lejegyezte: Deme Zsófia

Fotó: Hajnal János

A beszélgetés nézhető, hallgatható YouTube csatornánkon:

Categories: Dalszerzőkről