A K-pop, azaz koreai popzene 2012 őszén letarolta a világot, egy furcsa fazonnak, PSY-nek köszönhetően. Ő az a fickó, aki a világ talán legidétlenebb tánclépését, egy lovaglást utánzó mozgást tett videoklipjébe, és ezzel világszerte trendivé. Száma, a Gangnam Style egyébként éppen a koreai pop világát parodizálja ki, de mivel a világ legnagyobb része nem ismeri ezt a világot, és nem érti a szöveget, ez nem is számít. A lényeg az a – ma – több mint 2 milliárd megtekintés, amellyel ez a dal a világ legnézettebb internetes videója, és ezt nem kell magyarázni.

JOGDÍJAK
Minden „számnak” – azaz jogilag pontosan: zenés hangfelvételnek – három fontos szereplője van. A szerzők, az előadók és a hangfelvétel előállítója.
Mint ismert, a zeneszerzői-szövegírói jogok külön úton érvényesülnek, az a jogkezelői hálózat szedi be és juttatja el a jogdíjakat a jogosultaknak, amelynek magyar tagja az Artisjus. Ennek a nemzetközi hálózatnak az egyik alapszabálya, hogy minden nemzeti jogkezelő azonos feltételekkel kezeli a saját tagjainak jogait, és a rábízott külföldi jogokat.
Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy a Gangnam Style egy magyar elhangzása, egy kiadott példánya vagy egy letöltése pontosan ugyanannyit ér, mint egy azonos hosszúságú magyar dalé.

SZERZŐK
a műnek két szerzője van, Park Jai Sang és Yoo Keon Hyung, szerzőségük aránya 75%–25% – az első takarja magát PSY-t. Ő egyébként Amerikában tanult – könnyűzenét is, ráadásul a világ egyik legnevesebb intézményében, a Berklee College of Musicban.

Psy, azaz Park Jai Sang: K-pop sztár, a Berklee College of Music egykori hallgatója

JOGKEZELŐ
Ha a dalok legnagyobb, kereshető nemzetközi adatbázisát, az ISWC-Net-et megnézzük, abban a Gangnam Style az óriási siker ellenére nem található meg. Ez azt jelenti, hogy ezt az egyedi azonosítót – amit sokan a könyveknél már ismert ISBN kódhoz hasonlítanak – nem osztották ki még a dalnak. Mint ismert, Magyarországon minden Artisjushoz bejelentett mű automatikusan kap ilyen azonosítót; a Gangnam Style esetében a hiány oka az, hogy bár 69 országban van ISWC kódkiosztó ügynökség, Dél-Korea nincs ezek között.
Mindkét szerző egyébként a helyi jogkezelő társaság, a KOMCA tagja, ez a jogkezelő képviseli jogaikat az egész világra. Ez azt jelenti, hogy a világ bármely jogkezelőjénél keletkezett, a szerzőknek járó összegeket a KOMCA útján lehet kifizetni.

PUBLISHER
A szerzői jogdíjak egy részének mégis más az útja. A két szerző ugyanis szerződést kötött egy-egy zeneműkiadóval (music publisherrel): egyikük a Sony/ATV Korea, másikuk a Universal Music Publishing Korea céggel. (Persze mindkét cég székhelye Szöul elegáns Gangnam negyedében található…)
Az ilyen zeneműkiadói szerződések egyik fontos eleme éppen a nemzetközi jogdíjak beszedéséről szól. A publisher a jogkezelőtől járó jogdíj egy részére közvetlenül jogosult, és hogy ebből a részből a szerzőknek visszajuttat-e és mekkora részt, azt a közöttük lévő szerződés dönti el.
A zeneműkiadói hálózat úgy működik, hogy a Föld minden országában alkiadó (sub-publisher) képviseli az eredeti zeneműkiadót, hogy a helyi ügyeket a lehető leggördülékenyebben tudják intézni. A dalban érintett mindkét publishernek van ilyen helyi képviselője, az egyik az EMB Zeneműkiadó, a másik pedig a Schubert Music Publishing. Érdekes megjegyezni, hogy éppen e dal miatt kellett utánajárniuk, hogy a koreai zeneműkiadó repertoárja tekintetében valóban van-e Magyarországra képviseleti joguk.
Az világszerte eltérő, hogy a teljes jogdíj mekkora részét kaphatja így meg a zeneműkiadó. Az angolszász világban elterjedt, hogy a mechanikai jogdíjak 100%-át is beszedheti („kollektálhatja”) a publisher, míg az egyéb jogdíjaknál legfeljebb 50%-ot. Ezzel szemben a kontinentális Európában egyik típusú jogdíjból sem kaphat 50%-nál többet a zeneműkiadó. A Távol-Kelet ebből a szempontból (is?) az angolszász világhoz áll közelebb, így a Gangnam Style-elhangzások után Magyarországon beszedett jogdíj nagyobb része a publisherek útján jut el a jogosultakhoz.
Természetesen a zeneműkiadó (music publisher) nem tévesztendő össze a lemezkiadóval (label), amely utóbbi nem a szerzőkkel, hanem az előadóval köt szerződést, és a hangfelvétel terjesztése a legfőbb feladata.

Szerző: TÓTH PÉTER BENJAMIN

Categories: Hírek