This sick beat. Love love love. Fearless. Party like it’s 1989. Cause we never go out of style. Could show you incredible things. Nice to meet you. Where you been? – Ezekben a félmondatokban az a közös, hogy Taylor Swift zeneszámaiban hallhatóak, és az énekesnő nemrég védjegyoltalmat igényelt rájuk. Az interneten bejegyzések sorában találgattak az emberek: ez vajon azt jelenti, hogy ezentúl senki nem mutathat hihetetlen dolgokat a zenében, és nem dalolhat betegen jó ütemekről?
Nem egészen, de lássuk először, mi is indította meg a „levédetési” lázat. Kézműves Swift-rajongók maguk által készített, és az énekesnő idézeteivel díszített bögréket és nippeket árultak egy adok-veszek oldalon (etsy.com), és bár a készítők úgy vélték, nem tesznek ezzel semmi rosszat, Taylor jogsértésre hivatkozással leszedette az oldalról a termékeket. Ezzel együtt elindította a védjegybejegyzési eljárást annak érdekében, hogy egyes terméktípusokon, amiket hosszú listában sorol fel (mint konyhai textilek, edények, hajdíszek, babzsákok, webáruházak, karácsonyi zoknik, hogy csak néhány furcsa példát említsek) csak a sztár maga használja e kifejezéseket.
COULD SHOW YOU INCREDIBLE THINGS.
Egyesek szerint a zeneipar halálát jelzi, mások szerint a sztárok alapvető bevételi forrását jelenti a merchandising, tehát az a gyakorlat, hogy az őket idéző képekkel, szavakkal, motívumokkal díszített árukat forgalmazzanak. Erre két irányból ad támogatást a jog: egyrészt a személyiségi jogaikra hivatkozással eltilthatnak másokat attól, hogy például az arcképükkel visszaéljenek, vagy a jóhírnevüket megsértsék. Mivel ez egyedi mérlegelést, bizonyítást igényel, a hírességek gyakran inkább védjegyként jegyeztetik be azokat az ábrákat, megjelöléseket, mottókat, akár egész mondatokat is, amiket előre megjelölt áru- és szolgáltatástípusokon el szeretnének helyezni – ezáltal biztosítva, egyértelműsítve, hogy erre bizony mások nem jogosultak.
MÉG AKKOR IS, HA EZEK EGÉSZEN HÉTKÖZNAPI MONDATOK.
A kreativitás a védjegyoltalom szempontjából nem fontos, hiszen védjegyként szinte bármi bejegyeztethető. Néhány tilalmat kell figyelembe venni, így többek közt ne sértsük meg más fennálló védjegyét, a védjegynek legyen megkülönböztető jellege, ne legyen leíró jellegű (tehát például asztalosként egy székre a „szék” elnevezést nem, de vendéglátósként ez éttermem elnevezésének ugyanezt a védjegyet már megszerezhetem).
A VÉDJEGYOLTALMAT NEM SZABAD ÖSSZEKEVERNI A SZERZŐI JOGI VÉDELEMMEL.
A szerzői jogi védelemnek valóban az az előfeltétele, hogy a műnek legyen egyéni-eredeti jellege (értsd: legyen sajátos, megkülönböztető, utánozhatatlan, kreatív stb.). A fent idézett sorok (bár kétségkívül felbukkannak Taylor zeneműveiben is) önmagukban jellegtelen, néhol már elcsépelt fordulatok, amikben nincsen nyelvi lelemény. Egyéni-eredeti jelleg híján pedig nem is minősülhetnek szerzői műnek, így véleményem szerint nem élveznek szerzői jogi oltalmat sem.
ÉPPEN EZÉRT SZERZŐI JOGSÉRTÉSRE HIVATKOZÁSSAL NEM LENNE ESÉLY ELTILTANI MÁSOKAT AZ ILYEN HÉTKÖZNAPI SOROK FELHASZNÁLÁSÁTÓL.
Ettől még Swift kisasszonynak anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy más ne nyomja rá őket pólókra. Feltehetően emiatt tanácsolta a felkészült IP jogász személyzete a védjegyoltalmat: a védjegy által néhány évre akár triviális kifejezésekre is kaphat védelmet, de csak meghatározott áruk és szolgáltatások megkülönböztetése érdekében, és a bejegyzés (nem olcsó) díjának megfizetése mellett.
Nem kell tehát megijedni: Taylor ezek után sem fogja tudni megtiltani nekünk, hogy a „szerelem, szerelem, szerelem” örökzöld passzussal írjunk újabb slágert, vagy úgy bulizzunk a színpadon, mint 1989-ben.
Szöveg: Fodor Klaudia Franciska
Fotó: Sarah Barlow–Stephen Schofield
A cikk megjelent a Dal+Szerző magazin 2015/01. számában.
Categories: Hírek
Leave a Reply