Neves közgazdász vizsgálja, miért nem drágábbak a koncertjegyek

A zeneipar különleges, hiszen jóval drágábban is adhatnák a koncertjegyeket – mint a jegyüzérek működése is bizonyítja -, mégsem teszik. A hagyományos közgazdasági elmélet szerint itt valami nem stimmel. Hogyan lehet összeegyeztetni a piac működését a méltányossággal és imidzzsel? Ezt tanulmányozza napjaink egyik vezető közgazdásza. Alan Krueger szerint a zeneipar működésének vizsgálatából sokat tanulhatnak más iparágak is.

Alan Krueger a Princeton Egyetem professzora, Barack Obama közgazdasági tanácsadó testületének vezetője volt. Nemrég részt vett egy zeneipari kutatásokkal foglalkozó egyesület létrehozásában (Music Industry Research Association, MIRA), amely nemrég tartotta első konferenciáját. Alan Krueger a Billboardnak adott interjúban elmondta, hogy a zeneipar iránt akkor kezdett érdeklődni, amikor a New York Timesban vezetett rovatában írt egy cikket a Super Bowl jegyeinek sajátos közgazdaságtanáról, és ezután a koncertipari lap, a Pollstar munkatársa azt mondta neki: “a mi iparágunkban az a gond, hogy túl gyorsan emelkednek az árak”. Ez meglepte: “egyetlen más iparág sincs, amiben valaki ilyesmit mondana”.

Ez a probléma azóta csak még élesebb lett, az online, identitásukat algoritmusokkal elrejtve nagy mennyiségű jegyet felvásárló jegyüzérek megjelenésével – akik működését egyébként Barack Obama elnöksége alatt törvénnyel igyekeztek letörni. (A témáról több cikket is közöltünk). Az, hogy az ún. másodlagos piacon az eredeti ár többszöröséért kínált jegyekre is van kereslet, egy közgazdász számára azt jelenti, hogy a jegyek jelentősen alulárazottak.

Ez egy hagyományos megközelítés számára anomália lehet, azonban megvan a maga sajátos racionalitása – érvelt Krueger a Super Bowl-jegyek kapcsán. Az eladók a rövid távú profitmaximalizálás mellett a “fair” árak kialakítását is fontosnak tartják, hogy a nem olyan gazdag, de elkötelezett rajongóknak is legyen esélye bejutni egy sporteseményre vagy koncertre. Ami (ha most etikai és művészi szempontokat kizárunk) az imidzsük megőrzése miatt fontos, és ennek – akár pénzre konvertálható – értéke van. (A Super Bowlt rendező NFL például bevételeinek 60%-át a tévéközvetítések révén szerzi.)

Alan Krueger szerint ennek a kérdésnek a mélyebb közgazdasági vizsgálata más iparágak számára is tanulságos lehet. Röviden összefoglalva: az imidzs és a piac által elméletben elbírt árképzés között feszültség van, és ebben a közegben kell olyan árat megszabni, amelyet a közönség méltányosként érzékel. A jövő egyébként szerinte az, hogy még inkább a különböző árkategóriájú jegyek irányába mozdul a koncertipar, ami közgazdasági szempontból racionális lépés, és a másodlagos piac is egyértelműen megmutatja, hogy a jobb helyekért jóval többet hajlandóak fizetni a fogyasztók.

Krueger amúgy azt mondja, a zenei világ vizsgálatából már korábban is levontak fontos következtetéseket a közgazdászok. Például Alfred Marshall, korának egyik legnagyobb tudósa az 1800-as évek végén (!) írta le a sztárok születését és azt, hogyan változtatta meg a zenei piacot a fonográf feltalálása. Így a zene kiszabadult a térben-időben korlátozott koncerttermekből, és egyfelől az előadók jóval nagyobb közönséget tudtak elérni, másfelől a fogyasztók számára is jelentősen megnövekedett a kínálat. Mint az a jelenséget bemutató BBC-cikkben olvasható (amely Alfred Marshall kutatásai mellett a Sherwin Rosen 1980-as években írt munkájára támaszkodik), így jött létre egy olyan piac, ahol “a győztes mindent visz”. Ennek eredménye az, hogy a cikk szerint a mai legnagyobb sztárok nagyjából százszorosát keresik annak, amit például a 19. század elején a leghíresebb operaénekesek kaptak (természetesen a bő 200 év inflációját is beleszámítva).

Kruegerrel egy másik interjú is készült a MIRA indulása kapcsán, az említett Pollstarban. Itt többek között elmondja, hogy milyen különbséget látott Bruce Springsteen és a U2 koncertjei között: az előbbi rajongói mindenképpen ott akartak lenni a koncerten, és világért (mármint sok-sok pénzért) sem váltak volna meg a jegyüktől. “A U2-koncerten rajongók helyett inkább sokan mintha brókerek lettek volna. Egy vagyont költöttek a jegyekre, de jóval könnyebben megváltak tőlük; és azt sem tudták, hogy Patti Smith lesz az előzenekar.”

Krueger egyébként azt figyelte meg, hogy akármilyen iskolában – egy átlagos középiskolától az elit egyetemig – úgy lehet a legkönnyebben felkelteni a diákok érdeklődését, ha zenéről beszélnek nekik. Ezen keresztül pedig rengeteg minden megtanítható: közgazdaságtan, a személyes pénzügyek kezelése, a jó és rossz döntések következményei, “akár még matematika is”.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: