Idén augusztusban egy nyári tábor keretében vezetett be tizennégy, 8-14 éves diákot a dalszövegírás rejtelmeibe Orbán Tamás, aki e téren a magyar könnyűzene egyik leginkább elismert, Artisjus-díjas alkotója.
Nemrég elkészült egy, a táborban történteket felelevenítő, igen hangulatos videó. Ennek kapcsán kérdeztük Orbán Tamást a táborról, illetve ennek előzményéről, a több iskolában is megtartott dalszövegíró órákról. (Ezekről még több videó található itt. Arról, hogy Orbán Tamás milyen slágerek szövegét írta, lejjebb található egy összeállítás.)
Honnan jött az ötlet, hogy ilyen órákat tarts, illetve tábort? Miért nem volt “elég” a dalszövegírás?
23 éve vagyok a pályán és nagyon sokszor megkaptam már a kérdést, hogy hol tanultam a dalszövegírást, mert másokat is érdekelne. Magyarországon még nincs erre kidolgozott program, tananyag, iskola, bennem viszont megvolt a nyitottság és a vágy, hogy másokat is beavassak ebbe az izgalmas, játékos világba. Azért nem volt „elég” a dalszövegírás magában, mert a játékhoz társak kellenek, és a világra ráfér most minden olyan program, amely a gyermeket, a kreatív ént csalogatja elő. Ebből az indíttatásból elkezdtem magam kidolgozni egy szisztémát, amivel ízelítőt kaphat bárki a dalszövegírás menetéből és azokból az irodalmi alapvetésekből, amelyek nélkül a könnyűzenében sem boldogulhat egy rímfaragó.
Először felnőtteket oktattam a Zeneszöveg.hu workshopja alkalmával, aztán az NKA támogatási rendszerének köszönhetően már több iskolában megvalósíthattam a programot gyerekek közreműködésével. Igazából velük működik a legjobban az oktatás. Sokkal felszabadultabbak és bátrabbak még, ami egy szükséges alapállapot az írásnál. A tábor ötlete onnan jött, hogy a programom számára az iskolák csak pár órás keretet tudnak biztosítani a feszes tanmenetük miatt, viszont egy tábor sokkal szabadabb közeget és bővebb óraszámot tesz lehetővé, hogy ne csak érintsünk témákat, hanem el is játsszunk velük. Az én programomnak a gyakorlat a lelke, így a tábor volt az eddigi legideálisabb terep.
A kurzus anyagát hogyan dolgoztad ki? Milyen példákra, esetleg saját élményekre támaszkodtál?
A kurzus anyaga az én szubjektív módszeremre épül. Egy másik szövegíró bizonyára másképp tanítaná, ha őt kérnék fel oktatásra. Én a verstanban hiszek. A dalszövegírás olyan, mint egy puzzle. Az előre megírt zene és énekdallam meghatároz egy ritmikai keretet, mint a verseknél. Ahogy egy szonettformának is megvannak a maga szabályai, épp úgy megszabja a kereteket a zeneszerző által megírt a dal is, amihez aztán csak az odaillő ritmikai, formai elemek illeszthetőek be. Éppen ezért én a hangsúlyt a verslábak megértésére és alkalmazására helyezem, de nem az elméleti, hanem a gyakorlati síkon. A gyors asszociáció, a szabad fantázia, a választékos szóhasználat fejleszthető. Ehhez alkalmazok játékos gyakorlatokat, amelyekben kiélhetik a kreatívitásukat a gyerekek. Arra az élményszerű, interaktív alkotási folyamatra helyezem a hangsúlyt, amely számomra is örömet okoz, így végül egy közös happening lesz mindig az órákból.
Van valami sajátos jellegzetessége a mai iskolásoknak, mondjuk témaválasztásban vagy a szövegíráshoz való viszonyban, ami kijött ezeken az órákon?
A programom lényege, hogy az oktatást egy közös dalszövegírással zárjuk. Ehhez előre felmérem a hallgatók zenei ízlését, és ahhoz hasonló világban írok számukra egy dalt, zenét, magyar szöveg nélkül. Ehhez a számukra írt dalhoz ők választanak témát, és azt írják meg a vezetésemmel, segítségemmel. Az mindig meglep a témaválasztáskor, hogy primer síkon nagyon egyforma és zsigeri a reakciójuk Ők még toposzokban gondolkodnak, ha popdalról van szó. A suli egy keret nekik, amitől szeretnek szabadulni, és a nyár, a barátok, a szabadság jelenti számukra az örömöt és az önazonosságot. Ennél mélyebbre még nem sikerült mennünk. Ez adódik az életkorukból is (10-14 év), és abból is, hogy csoportmunka esetén a mélyebb vagy az intimebb érzelmi témák nehezebben vállalhatóak egymás előtt. Természetesen a modern szleng mindig megjelenik, de inkább ismert popdalokból plagizált formában, semmint a saját nyelvhasználatukból átvéve. Ezeket többnyire ki is hagyjuk a végeredményből, hogy inkább róluk szóljanak a szövegbeli megoldások, ne az utánzásról.
Van-e valamilyen terved arra, hogy ezt az órát / tábort kicsit terjesszed, tehát mondjuk továbbképzés keretében tanároknak mutasd meg, hogyan lehet ilyeneket tartani? Úgy tűnik a videók alapján, hogy egy sok mindent, amit tanulnak az irodalom órákon, sokkal élményszerűbben tudnak így elsajátítani a diákok, tehát ebből a szempontból nagyon is meglenne a helye az oktatásban.
Örülök, hogy így látod, mert pont ezzel a céllal hoztam létre a programot. Én is abban hiszek, hogy az ő nyelvükön, az ő médiafelhasználói, kultúrafogyasztói szokásaikon keresztül sokkal hatékonyabban ültethetünk el hasznos információkat. ByeAlexen keresztül meg tudom velük értetni Petőfit és az anapesztusokat. A Kispálon keresztül Adyt és az enjambement-okat. Olyan példákon keresztül kapják meg az elméleti alapokat, amelyekhez van kötődésük, kapcsolódásuk, így sokkal könnyebben átmegy és beépül a lényegi információ.
Továbbképzésben még nem gondolkodtam. Nem tudom, áthidalható-e az a tény, hogy a pedagógusokkal ellentétben nekem szakmám és készségem a dalszövegírás, ami a motorja a programomnak, az elméleti, verstani rész csak a váz, de az önmagától még nem gurul. A szemlélet viszont átültethető és behelyettesíthető, ahhoz viszont kell a pedagógus nyitottsága és habitusbeli azonosulása is az élményközpontú, készségfejlesztő oktatással kapcsolatban. Bízom benne, hogy legalább a magam példájával és a programommal valamelyest én is hozzájárulhatok, hogy szélesebb körben elterjedjen ez a hatékonynak bizonyuló megközelítése az információátadásnak.
Categories: Hírek
Átemelte Sziporka Alapítvány.