Az első dal, aminek Diane Warren volt az egyetlen szerzője, 1985-ben jelent meg (DeBarge: Rhythm Of The Night). A kilencvenes évek végén a Guardian tanulságos interjúja szerint a zeneműkiadójától megkapta a “kilencvenes évek nagy karriermegmentője” címet – olyan dalokért, mint Toni Braxton: Un-Break My Heart, Celine Dion: Because You Loved Me és az Aerosmith I Don’t Want to Miss a Thing című dala. Máig aktív és sikeres; ő írta például a Biden-Harris kampány hivatalos dalát, illetve – aminél jobb szerinte már nem jöhet – a két élő Beatles-tag a karantén alatt az ő dalát énekelte el. Most pedig, 64 éves korában, megjelent az első album, ami a nevét viseli.
Ennek apropóján készült a Guardian interjúja is. Ebből kiderül, hogy Diane Warren máig is minden nap “megszállottan” dolgozik – ha nyaralni megy, akkor hat nap a maximum -, és soha nem kellett alkotói válsággal küzdenie. A helyiséget, ahol a dalokat írja, Cave, vagyis barlang névre keresztelte; innen kapta az említett album is a címét: The Cave Sessions, Vol. 1. Általában “magának ír”, így amikor érkezik egy megrendelés, akkor mindig van valami raktáron.
Warren több évtizedes sikeres pályája ellenére nem érzi úgy, hogy “megfejtette volna a titkot”, pontosabban úgy gondolja, hogy minden egyes dalban újra meg újra meg kell fejteni a titkot: “minden dal egy külön kis naprendszer”, és “ami egy dalban működik, az csak abban működik”. Az azért kiderül a cikkből, hogy a szövegeinek egyik fő vonzereje az, amit a Guardian szerzője “univerzális pontatlanságnak” nevez, Warren pedig így beszél róla: “nem vagyok az a fajta szerző, aki a saját életéről ír. Az mennyire unalmas lenne már! A dalaim rendkívül nyitottak, millió különböző irányba lehet elvinni őket.”
Pontosabban néhány dalban megjelennek személyes élményei, de ezeket is gyakran másként érti a közönség. A Céline Dion által énekelt Because You Loved Me-ben például az jelenik meg, hogy édesapja hogyan hitt benne és támogatta (édesanyja viszont azt mondta, hogy “jó ez a dal, de vajon adnak érte valami a boltban?”); a Numb című dalt pedig édesanyja elvesztése inspirálta, de a Pet Shop Boys “a szeptember 11. utáni szorongás kifejezéseként” interpretálta.
Mint az részletesebben az Entertainment Weekly cikkében olvasható, többször előfordult, hogy később híressé lett dalát az előadó vissza akarta utasítani. Toni Braxton például nem szerette az Un-Break My Heartot – aztán csak felvette, Grammy-t kapott érte, és “talán azóta még jobban utálja, mert az elmúlt húsz évben minden fellépésén el kellett énekelnie – bocs”.
Cher pedig kifejezetten utálta az If I Could Turn Back Time-ot. “Szó szerint térdre estem előtte, és azt mondtam, hogy addig nem engedlek el, amíg fel nem veszed” – meséli Warren. Végül azt mondta, hogy ő fizeti a költségeket, hogy Cher felvegye. Ám mihelyt elkezdte tényleg énekelni, Cher rájött, hogy igaza van a szerzőnek, és visszaadta a pénzét – a dal pedig akkora siker lett, hogy az énekesnő karrierje nagyrészt ennek köszönhetően indult be újra a nyolcvanas évek végén.
Diane Warren több szempontból nem szereti a mai popzenét, például azt, hogy egy dalnak tucatnyi szerzője van. “Mit csinálnak annyian? Van, aki úgy lesz szerző, hogy ő hozta a kávét? A másik meg kitalálta, milyenek legyenek a cinek a bridge-ben?” Természetesen a dalszerző táborokat sem szereti – “én magam vagyok egy dalszerző tábor”. Az sem tetszik neki, ahogy manapság egy dal marketingje folyik – vajon ha ma működne a Beatles, az ő dalaikat is először a TikTokon kéne megfuttatni, hogy kiderüljön, megéri-e beléjük fektetni a pénzt?
A szerzői katalógusok felvásárlásáról azt mondja: megérti, hogy van, aki belemegy ilyen üzletekbe, főleg, ha pénzre van szüksége, de mivel ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy akár a LeAnn Rimes és Trisha Yearwood által is felénekelt How Do I Live jogdíjaiból meg tudna élni, semmiképpen nem adná el “a lelkét”, vagyis a dalait.
Annyiban viszont hatott rá a mai pop, hogy látta, producer-dalszerzők – mondjuk Calvin Harris vagy Mark Ronson – is kiadnak olyan albumokat, amelyeken ők vannak feltüntetve fő előadóként; így elhatározta, hogy végre megcsinálja az első albumát. Erre olyan különböző előadókat hozott össze, mint Celine Dion, Santana, John Legend, Ty Dolla Sign, G-Eazy stb. Mint mondta, könnyű volt őket összeszedni, hiszen a karantén alatt senki nem mondhatta, hogy más dolga van.
Categories: Dalszerzőkről, Hírek
Leave a Reply