Mint az közismert, Max Martin minden idők egyik legsikeresebb dalszerzője, mind a slágerek számát, mind az élvonalban eltöltött időt nézve – a Billboard lista első helyén csak Paul McCartney és John Lennon szerzeményei álltak többször.
A nyilvánosságot általában kerülő szerző 2017-ben egy nagyinterjúban beszélt néhány fogásról, amiket használni szokott; szerinte nincs “titkos recept” a slágerírásra, de van egy “szerszámosládája”, vagyis olyan eszközei, amik segítenek abban, hogy a hallgatót a lehető legjobban megfogja egy dal.
Ugyanakkor sokan elemzik a dalait, és próbálnak minél többet felfejteni az általa alkalmazott trükkökből. Közéjük tartozik Asaf Peres is, aki Melodic Math címmel indított online kurzust, és akinek elemzéseire, tanácsaira az iparág csúcsán állók is kíváncsiak. Mint a Music Business Worldwide-nak elmondta, a “dallammatematika” kifejezést sokan használják Max Martin tevékenysége kapcsán, de valójában nem annyira matematikáról van szó, inkább pszichológiáról. “A tény, hogy míg a popzenében egy-egy ‘korszak’ 3-5 év hosszú, addig Max Martin már több mint 25 éve írja a slágereket, azt mutatja, hogy Martin nagyon mélyen megértette, hogy az emberi agy hogyan reagál a zenére” – mondta a MBW-nek Peres; olyan “zenei és pszichológiai alapelvekre talált rá, amik túlmutatnak a múló trendeken”.
Fontos, hogy a Max Martin által használt eszközök tudattalan szinten fejtik ki a hatásukat. “A legtöbb hallgató nem tudatosítja, hogy például Katy Perry E.T.-jében a verze és a refrén dallama ugyanaz. Eltereli erről a figyelmét az, hogy a kettő között van egy pre-chorus, hogy mások a produceri megoldások, az akkordmenetek, más a szöveg. Ezek az elterelések szándékosak. Ha a hallgató tisztában lenne ezzel a fontos technikai részlettel, az a dal hallgatását érzelmi élmény helyett inkább egyfajta intellektuális megfigyeléssé tenné, ami soha nem olyan mély és intenzív, mint az érzelmi élmény” – magyarázza Peres.
Szintén a legtöbb hallgató számára észrevehetetlen a “melodic preview”, vagyis az, hogy a refrén dallamát már a verze megelőlegzi. Így amikor megérkezik a refrén, akkor a hallgató számára már ismerős lesz a dallam, és ez segíti a kapcsolódás kialakítását. Ugyanezt szövegrészletekkel is el lehet játszani.
Ebben a dalban az első verze első sorának vége előlegzi meg a refréndallam végét
Általában nagyon fontos a struktúra, aminek a lényegét Peres így ragadja meg: “hogyan kapcsolódnak a dallamok egymáshoz, illetve a dal más elemeihez?” Ide tartoznak például a feszültségkeltés és -feloldás sémái, az ismétlődés és a változás megfelelő adagolása, az erős kontrasztok kialakítása. Ez is lényegében pszichológia: a hallgató figyelmének vezetése. Például egy erős hookot nyilván érdemes sokszor ismételni, aztán amikor a hallgató már megunná, akkor egy kontraszttal “felébreszteni” és újrafókuszálni a figyelmét. A kontrasztot hozhatja az ének magasságának vagy ritmusának változása, a szöveg, a kíséret produceri megoldásai; de közben érdemes “a hallgató orientálása érdekében” egy-két elemet tovább is vinni a dal korábbi részéből.
A zeneelméletből doktorált Asaf Peres úgy gondolja, hogy a Max Martin által kifejlesztett eszközök elsajátításával minden dalszerző tudja növelni a “találati arányát”. Egyes megoldások sikerességére akár a slágerszerző munkásságán belül is van bizonyíték, így például “az ikonikussá vált dalaiban jóval nagyobb arányban szerepel a fődallam megelőlegzése, mint a kevésbé sikeres szerzeményeiben”.
Categories: Hírek
Leave a Reply