Az Artisjus egy régebbi Szerzői Akadémiája gyakorlati útmutatással kívánta ellátni azokat a szerzőket, akik más művére építve hoznának létre saját alkotást. Az első előadás az átdolgozások általános jogi szabályait, a második a hangfelvételek sample-ként való felhasználását járta körbe, majd a harmadikban a Universal magyarországi alkiadója mesélt az engedélyezés gyakorlati menetéről.
„Fel szeretnék használni egy zenét. Mit tegyek?”
Minden attól függ, a „zene” milyen részét és hogyan használod fel.
Induljunk ki a legegyszerűbb esetből. Ha előadóművész vagy, akkor a koncerteden szabadon bárki zenéjét előadhatod. Ez azt jelenti, hogy az „elvontan létező dallamot és szöveget” élőzeneként a saját stílusodra hangolhatod, egyedi hangszereléssel megbolondíthatod – ehhez elegendő, ha a koncerted szervezője megfizeti a koncertjogdíjat.
Ugyanígy együttesed változatlanul újra feljátszhat és hangfelvételen kiadhat egy – akár külföldi, akár magyar – dalt, amelyhez csak hangfelvétel-kiadói jogdíjat kell fizetni az Artisjus felé.
Ha azonban egy létező zeneszámot, annak felismerhető, egyéni-eredeti részét úgy használod fel, hogy azáltal a zenemű érdemben megváltozik, de még felismerhető marad, ahhoz már átdolgozási engedély is szükséges, amit közvetlenül a jogosulttól szerezhetsz be.
Átdolgozásnak minősül szerzői jogi értelemben, amikor más szerző már létező zeneművéhez, annak akár a dallamához, akár a szövegéhez hozzáteszel (új szöveg-, rapbetétet, remixet készítesz); akár a zeneműből (a dallamból vagy a szövegből), akár a rögzített hangfelvétel motívumából felismerhető részletet kiemelsz, kivágsz, s azt más műbe ágyazod; a zeneművet át- vagy újraírod, lefordítod, bármilyen más műfajba áthelyezed (pl. akár csak egy részét is megfilmesíted, reklámot, klipet, videót forgatsz vele, színpadra állítod); egyéb alapvető változásokkal újragondolod, ha műfajt „váltasz” (pl. egy blues jellegű műből hiphopot készítesz, vagy akár fordítva) – és a példálózás itt nem érhet véget. Ezen esetekben lényegében a további felhasználástól függetlenül átdolgozásról beszélünk: mindegy tehát, hogy az így megalkotott új művet hangfelvételen rögzíted, előadod, feltöltöd az internetre vagy azt leadja a rádió – mindennek előzetes feltétele, hogy átdolgozási engedéllyel rendelkezz a megfelelő jogosultaktól.
Példaként álljanak itt a tehetségkutatók, ahol ifjú énekesek az eredetihez híven adják elő az ismert zeneszámokat, így átdolgozásról nem, legfeljebb újrahangszerelésről beszélhetünk. Ezzel ellentétben, ha a kreatív előadó saját rapbetétet költ a szöveghez, vagy netán más műfajban, mondjuk operaként adja elő Fluor Mizuját, akkor bizony ahhoz már átdolgozási engedély is szükséges lesz.
Városi legenda, hogy meghatározott másodperc alatt nem kell engedélyt kérni, hiszen ha a zeneszám felismerhető és egyéni-eredeti részét használod fel, az már engedélyköteles felhasználás lesz.
Nem ámítás viszont, hogy a puszta zenei ötletek nem védettek, így nem csak Prince sikolthat a szám elején, nem csak Akon használhat elektrovoice-t, és jamaikai rappert is bárki imitálhat Copy Conon kívül is. A zeneszerzés alapvető építőkockái, amelyek bárkinek az eszébe juthatnak, vagy amelyek közismertek, triviálisak, így kreatív alkotómunkát sem igényelnek – szabadon felhasználhatóak. Példaként szokták hozni, hogy az elmúlt negyven év popzenéje nagyjából ugyanarra a négy akkordra felfűzhető, ugyanígy a rock & roll vagy az R&B stíluselemei nemcsak elterjedtek, de szinte kötelezőek is az ilyen műfajban alkotóknak – így, kedves szerzők, nyugodtan hagyjátok, hogy mások művei hasonló zeneszámok alkotására inspiráljon benneteket.
- Előfordul, hogy az átdolgozási engedélyt azzal cselezik ki, hogy szándékosan az eredetihez hangzásában és stílusában megtévesztésig hasonló számot készítenek („sound-alike”), ugyanakkor annak egy egyedi elemét se veszik át.
- Inkább fogyasztóvédelmi (és nem szerzői jogi) problémát vet továbbá fel, ha a szupermarketben „originally performed by Queen” jelzés alatt lényegében ismeretlen előadó által felénekelt cover-verziókban vesszük meg a Queennek hitt albumot.
- Mivel divatos zsurnalisztikai kifejezéssé vált, az előadások röviden a „plágium” magyarázatára is kitértek. Plágium alatt a köznyelv azt érti, amikor valaki nyilvánvalóan és felismerhetően „koppint”, vagy „lop” más műből úgy, hogy ezt titkolni próbálja, tehát a művet egészében sajátjaként tüntetik fel. Az újságírók hajlamosak már egy Backstreet Boys-számra emlékeztető Compact Disco-klip vagy Madonna slágerére hajazó Lady Gaga-videó hallatán „lopást” kiáltani, fontos azonban leszögezni, hogy jogosulatlan átdolgozás esetén is csak az eredeti jogosult érvényesíthet igényt az átdolgozóval szemben (követelhet jogdíjat vagy elismerő nyilatkozatot, esetleg „bezúzathatja” a jogosulatlanul elkészült albumokat stb). Ameddig tehát a BB vagy Madonna maga is elnézi a hasonlóságot, felesleges plágiumról cikkezni.
Az átdolgozási engedély beszerzése mindig a felhasználó (vagy átdolgozó szerző) feladata, és egyben kockázata is. Sajnos nem elegendő, hogy „megpróbáltad”, „igyekeztél” elérni a jogosultat, valamint szintén a jogosulatlan átdolgozót terheli annak a kockázata is, ha rosszul méri fel a felhasználás határait (pl. idézésnek gondolja, ami már átdolgozásnak minősül). Ki kell emelni továbbá, hogy ha elutasító választ kaptál, azt akkor is el kell fogadni, ha a jogosult nem indokolta meg e döntését (megtudhattuk például, hogy ABBA-dalok feldolgozásával nem is érdemes kísérletezni, a szerzők semmire nem adnak engedélyt).
„Kitől kell engedélyt kérni az átdolgozáshoz?”
Itt visszakérdezek: a dalt használnád vagy a felvételt?
Ha ugyanis jazz verzióban újra rögzítenéd a Goldeneye-t, tehát az „elvontan létező dallamot és szöveget”, akkor ahhoz csak Bonótól és The Edge-től, a dalszerzőktől kell engedélyt kérni.
• Viszont ha a rögzített felvételből készítenél dubstep mixet, amelyen Tina Turner énekel, vagy egy jól sikerült zenei motívumot vennél át belőle, és használnád sample-ként, ahhoz a hangfelvétel jogosultjától, esetleg magától Tina Turnertől is engedélyt kell kérned.
Ha a szerzőt zeneműkiadó képviseli, akkor tipikusan hozzá kell fordulnod átdolgozási engedélyért.
A Universal előadójától megtudhattuk, hogy külföldi szerzők műveinek felhasználása esetén a magyarországi alkiadóhoz benyújtott kérelmet online rendszeren továbbítják az illetékes ország alkiadójának, aki azt vagy maga bírálja el, vagy megkeresi a képviselt szerzőt. Az átdolgozási kérelemben az átdolgozni kívánt művet azonosítsd be, illetve a létrehozni kívánt mű szemléltetésére, a jogosultak meggyőzésére csatolj jó minőségű demót. A válasz átlagosan néhány hetet vesz igénybe, s nincs garancia, hogy megkapod az engedélyt, ezért várj türelemmel. Ha a jogosult megindokolta, miért nem ad engedélyt (pl. elégtelen minőség, alacsony tervezett eladási példányszám), egy újabb kérelemben még korrigálhatsz. Jó tudni, hogy magáért az átdolgozási engedélyért általában nem kell fizetni, de a létrejövő új műben az eredeti szerzők tipikusan magas részarányt kapnak (az átdolgozó legfeljebb 16,7%-ban lesz szerzője az új műnek, de sok esetben egyáltalán nem kap részesedést).
Ha egy zeneművet sikeresen átdolgoztál, nincs más hátra, mint a megállapított szerzőségi részarányok szerint, az átdolgozási engedélyt is csatolva a szokásos űrlapon bejelenteni az Artisjushoz. Amennyiben jogvita merül fel egy átdolgozás kapcsán, annak rendezése érdekében bíróságra kell fordulni, ezt az Artisjus természetesen nem tudja elbírálni, viszont a jogvita bejelentésétől 30 napra függőszámlára helyezi a műre érkező jogdíjakat – ez idő alatt kell az ügy intézését megkezdeni.
A jogszerű átdolgozás tehát nem könnyű menet. Mégis, a gyakorlatban az is jellemző, hogy egyes szerzők kimondottan örömmel fogadják, ha műveiket feldolgozzák, sőt, érdekükben áll, hogy az új művek után érkező jogdíjak is őket illessék – ez a fajta „engedékeny lazaság” viszont teljesen a szerző személyétől függ.
SZÖVEG: FODOR KLAUDIA FRANCISKA
FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN
A cikk megjelent a Dal+Szerző 2. számában: http://issuu.com/artisjus/docs/dal_szerzo_2/8
Leave a Reply