A koncertipar régóta küzd a jegyüzérek ellen, akik manapság már jellemzően digitálisan, algoritmusok segítségével vásárolják fel nagy mennyiségben a jegyeket (kijátszva a korlátozásokat), és online piactereken adják tovább jelentős haszonnal – amiből a zenészek és szervezők semmit nem látnak. A zenészek nyilatkozata egyébként nem is erről – az elmaradt haszonról – szólnak, hanem arról, hogy így a kevésbé jómódú rajongók egyszerűen kiszorulnak a koncertjeikről, vagy legalábbis nincs esélyük jó helyeket szerezni. Mint arról itt írtunk, Barack Obama elnöksége vége felé még egy törvényt is hoztak az online jegyüzérek ellen.
Szintén ezzel a problémával igyekszik megküzdeni a U2 új turnéján, amelyet a Joshua Tree című klasszikus lemez megjelenésének harmincadik évfordulója alkalmából indítottak (és persze eljátsszák rajta az egész albumot). A jegyek egy része “paperless”, vagyis nem egy nyomtatott – és könnyen átruházható – papírjeggyel lehet belépni, hanem fel kell mutatni azt a bankkártyát, amellyel a Ticketmaster rendszerében kifizették a belépő árát.
Azonban a turné első két állomásán kiderült, hogy a bankkártyák ellenőrzése több időt vesz igénybe, mint amivel számoltak, és a rendszer olyan átláthatatlanra sikerült, hogy sokan nem tudták, a kígyózó sorok közül melyikbe kell állniuk. Az eredmény az lett, hogy több ezren több órát várakoztak, és sokan teljesen lemaradtak az előzenekar Mumford and Sons teljes fellépéséről. A turné harmadik állomásán már sikerült megbirkózni a problémákkal: a gondosabb előkészítés mellett nagyobb személyzet biztosította, hogy ne legyen fennakadás.
Közben továbbra is kérdéses, hogy az első ránézésre igen erős korlátozások tényleg letörik-e a jegyüzérkedés minden formáját. Mint ebben a cikkben olvasható, a U2-turnéra az ún. másodlagos piacon már akkor megjelentek az igencsak drága – egy esetben 29 ezer dollárrért árult – jegyek, mielőtt még a hivatalos eladásuk megkezdődött volna. Vannak ugyanis “spekulatív” avagy “shortoló” jegyüzérek (utóbbi név a tőzsdei shortolásból jön), akik úgy kínálnak eladásra jegyeket, hogy azok nincsenek is a birtokukban. Megpróbálják kiszámítani (vagy egyszerűen megtippelni), hogy mennyi lesz majd a jegyek ára, miután elfogynak, és bíznak abban, hogy egyrészt találnak ezen az áron vevőt, másrészt ők maguk majd olcsóbban hozzájutnak, ha tényleg lesznek belépők. Persze ha hiba csúszik a számításba, akkor a vásárló jár rosszul. (A témát alaposan körbejáró cikket egyébként alcímként a Joshua Tree számcímei tagolják, és a szerzőnek több-kevesebb erőltetéssel sikerült is ezekhez igazítania a tartalmat.)
Categories: Hírek
Leave a Reply