Daniel Ek, a Spotify vezetője a Music Ally-nek adott interjút arról, hogy milyen jól alakultak a stream adatok a járványhelyzet ellenére (még ahol vissza is estek a számok, ott is visszaálltak a korábbi trendek). Természetesen felmerült az a kérdés, hogy az élőzene kiesésével újra rengeteg kritika érte a stream által termelt jogdíjak mértékét (lásd áttekintésünket a #BrokenRecord kampányról és az elhangzott érvekről). Daniel Ek elmondta, hogy ő is nagyon reméli, hogy hamarosan újra lehetnek koncertek, viszont a jogdíjak miatti panaszkodás szerinte egyoldalú képet fest a helyzetről. “Szó szerint többmillió zenész alkot ma a világon, de kizárólag azokra fókuszálnak a híradások, akik elégedetlenek” – mondta, hozzátéve, hogy bár nyilvánosan senki nem nyilatkozza azt, hogy ő bizony örül a stream bevételeinek, neki személyesen már rengetegszer mondták ezt.
Ezután következett az interjú azon része, ami – mint ahogy a Music Ally szerzője, Stuart Dredge meg is jósolta – sokakat felbosszantott. “Természetesen vannak olyan zenészek, akiknek a múltban jobban ment, mint most, amikor nem gondolhatod, hogy elég 3-4 évente felvenni egy lemezt. Azok sikeresek ma, akik rájöttek, hogy a dolog lényege az, hogy folyamatosan kapcsolatban legyenek a rajongóikkal – hogy dolgozzanak ezen, hogy történetet meséljenek egy-egy albummal, hogy folyamatosan meglegyen a párbeszéd. Azok, akiknek nem megy jól a stream platformokon, nagyrészt azok, akik továbbra is úgy szeretnének zenéket megjelentetni, ahogyan azt régen tették” – mondta.
Ezekre a szavakra – főleg arra a sok helyen kiemelt idézetre, hogy nem elég 3-4 évente felvenni egy lemezt – rengeteg zenész reagált. Az Exclaim által közölt gyűjtésben van néhány csúnya káromkodás is, illetve olyan személyeskedések, mint: “ez az ember életében nem alkotott semmit, ami legalább annyira maradandó vagy szép volna, mint a legjobban utált zenekarod legrosszabb dala” (Clipping). Többek szerint kibújt a szög a zsákból, kiderült, hogy mi a fontos a Spotify számára: a mennyiség vagy a minőség. A Fucked Up zenekar a következő hasonlatot találta ki: “olyan ez, mintha az autógyártók elégedetlenek volnának, hogy keveset keresnek, mert az autók valahogy elveszítik az értéküket, mire eljutnak a vásárlókhoz. Erre az Autók Elnöke annyit üzenne nekik, mindannyiuknak, hogy ‘talán gyártsatok SOKKAL TÖBB AUTÓT’.”
A helyzet iróniája az, hogy Daniel Ek igazából egy nagyon jó hírt akart mondani: azt, hogy egyre többen tudnak megélni a steamből, és ezt az adatok is alátámasztják. “Ma már a Top 40 helyett Top 43 ezerről kell beszélnünk” – mondta, arra uralva, hogy a legtöbbet streamelt, vagyis együttesen az összes lejátszás 10%-át összegyűjtő előadók száma jelentősen megnövekedett. Egy éve még a 30 ezer legnépszerűbb előadónak jutott ez a bizonyos 10%, most majdnem másfélszer ennyien osztoznak meg rajta. Köszönhető ez többek között annak, hogy a zenehallgatók ízlése sokszínűbb lett: “több műfajt, sokkal több zenészt ismernek és szeretnek”. Vagyis az adatok azt mutatják, hogy a Spotify jól halad a küldetése teljesítésében, miszerint “ahhoz akarunk hozzájárulni, hogy minél többen tudjanak megélni a zenélésből”.
A Music Ally felidézi, hogy 2018-ban Daniel Ek egyenesen arról beszélt, hogy egymillió zenésznek szeretnének “segíteni” abban, hogy megéljenek a zenélésből. Az akkori adatok még azt mutatták, hogy a streamek valójában nagyon erősen a legnépszerűbb eladók számaira koncentrálódnak. Tim Ingham zeneipari elemző tavaly vette észre azt az új trendet, hogy a stream növekedése immár nem a legnagyobb sztároknak köszönhető, hanem 98%-ban a Top 500-on kívüli dalok lejátszásainak. Ráadásul (ettől nem függetlenül) az előzene területén is több szakértő úgy látta, hogy jelentősen megnőtt azok száma, akik 2-4000 fős koncerteket tudnak tartani, amivel már jelentős bevételre tudnak szert tenni. Röviden: a szupersztárok rovására megerősödtt a “középkategória”.