Számos lap közölte a hírt, hogy Bob Dylan nagyszabású megállapodást kötött a Universal Music Publishing Group zeneműkiadóval: nagyjából hatvan évet felölelő, több mint hatszáz szerzeményt tartalmazó katalógusának jogait mostantól a UMPG fogja kezelni. Az üzlet több szempontból is különleges, és nem csak azért, mert minden bizonnyal ez az egyik (ha nem a) legnagyobb ilyen katalógusfelvásárlás a zeneipar történetében. (Fontos, hogy a UMPG kizárólag az Egyesült Államok területén fogja kezelni a jogokat, a világ más részein a korábbi megállapodásnak megfelelően a legnagyobb zeneműkiadó, a Sony / ATV teszi majd ezt, “amíg a megállapodás tart”).
Az üzlet nagyságáról több találgatás is napvilágot látott. A New York Times szerint “több mint 300 millió dollár” lehetett az ár; a Music Business Worldwide-nak nyilatkozó szakértők szerint 250-400 millió között volt, de tekintve, hogy komoly licit előzte meg az üzletet, inkább a 400-hoz lehet közelebb; az NBC-nek kevesebbet, de azért 200 milliónál nagyobb összeget tippeltek. Sok lap említi, hogy nemrég Stevie Nicks 100 katalógusában 80%-os részesedést szerzett a Primary Wave nevű cég – és ez nem öleli fel a Fleetwood Mac összes nagy slágerét, mert ugyan Nicks soknak volt szerzője, de nem mindegyiknek. Ez utóbbi üzlet 100 millió dollár körüli lehetett, és így nézve a teljes Dylan-katalógus 300 millió körüli ára is reálisnak tűnik.
Mostanában a nagy katalógus-felvásárlásokat mögött jellemzően olyan cégek állnak, amelyek viszonylag újak – a legismertebb ilyen, a Hipgnosis Songs Fund 2018-ban alakult -, és nagyon komoly befektetői pénzeket mozgatnak meg. (Erről a jelenségről és lehetséges hatásairól itt írtunk részletesen.) Ehhez képest komoly eredmény – írja a Variety -, hogy a Dylan-katalógust egy hagyományos zeneműkiadó tudta megszerezni.
Az NBC cikke részletesen végigveszi, miért különösen jó befektetés ez a UMPG számára. Egyrészt Bob Dylan – szemben a rockzene nagy klasszikusaival – legtöbb számát egyedül szerezte, mind a zenéjét, mind a szövegét, vagyis nem kell osztozni a bevételeken. Másrészt nagyon sokan feldolgozták ezeket a szerzeményeket – a hivatalos közlemény több mint 6000 felvételt említ. Olyan A-listás előadók is kiadtak Dylan-feldolgozásokat, mint Jimi Hendrix, a Guns N’Roses, Adele, a Coldplay stb., és bizonyára még évtizedekig születnek majd újabb és újabb feldolgozások.
Harmadszor Bob Dylan számai számos filmben, tévéműsorban, reklámban hangzottak el. Az NBC rámutat, hogy az IMDb adatbázisában 827 ilyen elhangzás szerepel. Ahogy a New York Times írja, Bob Dylan meglehetősen “agresszíven” promotálta a zenéjét ezen a területen. 1994-ben nagy visszhangot váltott ki, amikor engedélyezte, hogy a The Times They Are A-Changin’ című himnusz feldolgozása elhangozzon a Coopers & Lybrand könyvvizsgáló cég reklámjában (ez a PricewaterhouseCoopers elődje volt); és még ma is előfordul, hogy az ellenkultúra ikonjaként számon tartott Dylan egy-egy reklámszerződése rosszallást vált ki a rajongókból. Mint az NBC írja, a filmes elhangzások azért is fontosak, mert nemcsak az engedélyezésért jár egy egyszeri, nagyobb összeg, hanem például a Forrest Gump, A nagy Lebowski vagy a Szelíd motorosok minden egyes tévés vetítése jogdíjbevételt hoz – mostantól a UMPG-nek.
Categories: Hírek
Leave a Reply