A Music Hungary egyik különösen tanulságos beszélgetése volt az, ami az anyagi tudatosságról szólt. Stumpf András három zenésszel beszélgetett: Czutor Zoltánnal, Kamával (Mary PopKids, Banana Records) és Balla Gergellyel (Platon Karataev).

Abban egyetértettek, hogy senki nem azért kezd zenélni, hogy pénzt keressen, ezért – ahogy Kama fogalmazott – az első bevételek amolyan ajándékpénznek tűnnek. Mint mondta, ők az elején még azt sem tudták, hogy számlát kell adni; a fordulópont akkor jött el a Mary PopKids életében, amikor már annyi idejüket és energiájukat lekötötte a zenekar, hogy foglalkozni kellett azzal, hogy hosszú távon fenntartható legyen. Balla Gergely számára az “A terv” az volt, hogy pszichológusként dolgozzon, de pont mire végzett az egyetemen, már meg tudott élni a zenélésből, így úgy döntött, erre megy tovább.

Nincs azonban olyan hozzáférhető tudásbázis, ami eligazítaná a zenészeket pl. a céges formákról, adózási kérdésekről stb. – mondta Kama. Ezt igazolta az is, hogy Balla Gergely a beszélgetés közben tudta meg Czutor Zoltántól, hogy a szerzői kiadásban megjelent zenék után bizonyos jogdíjak nem járnak, így érdemes elgondolkodni a saját kiadó létrehozásán. A gitáros elmondta, hogy a Platon Karataev pályájának elején felkerült nagy Spotify-playlistekre, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tagok meg tudjanak élni a zenélésből. Ugyanakkor azt, hogy a hallgatottság után nekik pénz is jár, akkor tudta meg, amikor az Index rákérdezett arra, hogy mennyit kerestek – és látták, hogy már egészen komoly, százezer forintos nagyságrendű összeget vehetnek fel.

Nem meglepő, hogy minden zenész több lábon áll, és az egyes források különböző időszakokban különböző mértékben járulnak hozzá a megélhetésükhöz. Közismerten a koncertezés szokott lenni a legfontosabb forrás, de ezen túl sok mindenről beszéltek még a résztvevők.

Balla Gergely elmondta, hogy havi 45 ezer Spotify-hallgatóból már “kézzelfogható összeg” jön össze; ők egyébként még közösségi finanszírozást is csináltak a pandémia alatt. Kama kiadóként azt tapasztalta, hogy az online legnépszerűbb előadóknál akár havi milliós szintű bevétel is lehet az online jogdíj, bár elismerte, hogy ez extrém példa.

Szintén ő beszélt arról, hogy manapság a merch egyre fontosabb bevételi forrás. Olyannyira, hogy ezért érheti meg a párszáz fős vidéki koncert egy előadónak akkor is, ha egyébként a jegybevétel nem jelentős: feltehetően fogyni fognak a pulcsik és pólók (fiatalabb közönség esetén), vagy vinylek (egy olyan előadó esetén, mint a Platon Karataev).

Kama még számos potenciális bevételi forrást említett, pl. reklámzenék írása, beérkező briefekre írt zenék (a dalszerző táborokban szerzett kapcsolatai révén kap ilyeneket), zeneoktatás vagy akár sample packek készítése. Vannak online adatbázisok is, ahová feliratkozva lehet megbízásokat kapni.

Czutor Zoltán egyenesen úgy fogalmazott, hogy “sosem gondoltam magamra úgy, hogy én csak zenész vagyok”. Ezért is vállalt el sok mindent, meg azért is, mert “rossz a monotonitástűrése”. Szerinte a zenei szakmában “mindenki a kapcsolataiból él”, és az ismerősök segítenek a munkák közvetítésében is. Vagy akár abban, hogy amikor ők egy próbatermet kialakítottak, akkor sokaknál rá tudtak kérdezni, hogy kit érdekel a lehetőség.

A sokféle bevétel mindegyikénél fontos az odafigyelés, a tudatosság. Mint Kama mondta, mindegyik területen 10-20% pluszt jelenthet az, ha az ember odafigyel, és ezek a kisebb összegek összeadódnak. Azt is hangsúlyozta, hogy nem kell mindent magának a zenésznek csinálnia, de arra érdemes odafigyelni, hogy “ő legyen a tulajdonos”, vagyis ne mondjon le a jogairól és arról, hogy beleszólása legyen a döntésekbe.

Felmerült az a kérdés is, hogy érdemes-e nagy kiadóhoz, illetve zeneműkiadóhoz menni. Manapság sok mindent megcsinálhatnak maguk a zenészek, és egy profi cég nyilván levonja a maga részesedését a bevételekből. Jól el kell találni azt a pontot, ahol már a kapcsolataik, szakértelmük révén olyan lökést tudnak adni, ami miatt ez megéri. Balla Gergely például úgy látja, hogy a Platon Karataev még nincs ezen a szinten. Mint mondta, ha egy nagyobb kiadó érdeklődését felkeltenék, az olyan marketingtámogatást tudna adni a zenekarnak, hogy mondjuk Berlinben 150 helyett 1000 ember előtt lépnének fel, jóval nagyobb fesztiválokra jutnának el, és így a bevételek is más nagyságrendűek lennének.

A pályázatokról Kama azt mondta, hogy ezek fontosak, de nem személyes bevételt jelentenek, inkább nagyobb szabású projektek megvalósítását segítik, amikkel jó esetben szintet tud lépni a produkció. Balla Gergely elmondta, hogy az első lépésekben – az első album felvételénél, az első két-három külföldi turnénál – nagyon sokat segítettek a támogatások; ezek segítségével jutottak el oda, hogy már meg tudnak állni a lábukon, és jó, ha nyernek pályázatot, de “nem feltétlenül ezen múlik, hogy lesz-e klip”. Czutor Zoltán hangsúlyozta, hogy a magyar könnyűzenei pályázatokat nem az adófizetők pénzéből finanszírozzák, hanem “ezt a pénzt a szakmától veszik el”.

Az online jogdíjakról egy külön beszélgetés is szólt. Ezen Tóth Péter Benjamin (Artisjus) elmondta, hogy az audio stream szolgáltatóktól érkező jogdíj most először meghaladta a rádiós jogdíjat, ráadásul ennek a 285 millió forintos összegnek a nagy része a hazai szerzőknek jut (lévén a külföldi szerzők jogdíjait akkor sem az Artisjus kezeli, ha magyar felhasználó hallgatta a műveiket).

Sebestény-Gallasz Enikő (WMMusicDistribution) elárulta, hogy a legtöbb partnerük számára a legfőbb online bevételi forrás a YouTube, ahol egyébként a legkomplexebb az, hogy hogyan és mennyi lesz pénz a megtekintésekből (lévén ez a reklámbevételektől függ, amik pl. szezonálisan változnak). Arról is beszélt, hogy a YouTube az, ahol a leginkább lehet befolyásolni az algoritmust, vagyis csatornaoptimalizálással, jó tervezéssel növelhető a nézettség, a bevételek.

Mindkét szakember egyetértett azzal, hogy a Spotify toplistán az utóbbi két-három évben látványosan jobban szerepelnek a magyar előadók (erről bővebben lásd ezt a beszámolónkat). Sebestény-Gallasz Enikő szerint ez azt bizonyítja, hogy több a jó zene és – szemben azzal, amit egyes rádiók máig hangoztatnak – van rá közönségigény is.

Szokás szerint az állami támogatásokról is szólt egy beszélgetés. Itt Demeter Szilárd – aki hangsúlyozta, hogy már nem kormánybiztos, a Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnökeként van jelen – elmondta, hogy idén felére csökkentek az állami támogatási források. Szerinte 2023-ban sem lesz több a támogatások keretösszege; remélhetőleg 2024-ben áll majd vissza a korábbi szintre.

Weyer Balázs a Music Hungary elnökeként bemutatta, hogy a szövetség tagjai milyen problémákat látnak a könnyűzene állami támogatásában. Többek között elhangzott, hogy elégtelenek az összegek; nem mindig jutnak el a megfelelő szereplőkhöz; nem elég kiszámítható, viszont túl bürokratikus a rendszer; több területet pedig nem fed le a támogatási struktúra (hangszervásárlás, próbatermek fenntartása, elmaradott régiók felzárkóztatása, zöldítés, stratégiai export stb.).

Demeter Szilárd azt mondta, hogy ezek többségével egyetért. Mint mondta, több területen el is indult a támogatások újragondolása, csak éppen forráshiány miatt ezekből (egyelőre) nem lett semmi.

Categories: Hírek

Tags: bevétel, jogdíj, merch, Music Hungary, stream