A Music Hungary konferencián Hegyi György ismert szövegíróval Valuska László beszélgetett a dalszövegekről. A Kőbányai Zenei Stúdióban oktató Hegyi szerint az egyik legfontosabb dolog megérteni azt, hogy a szöveg és a zene nem vizsgálható külön-külön; amikor egy dalban találkoznak, ott jó esetben új minőség jön létre. “Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló” – idézte Kosztolányit. Ezért lehet, hogy egyes szövegek önmagukban nézve akár kifejezetten rossznak tűnhetnek, de amikor a megfelelő előadó elénekli őket, ez senki nem zavar. Hegyi szerint az ember akkor juthat el oda, hogy jó dalszövegeket írjon, ha ezt megérti.
Többször előkerült a mesterséges intelligencia kérdése. Így például Valuska felvetette, hogy az MI nem tud hibázni, míg az emberek sokszor attól fejlődnek, hogy hibáznak. Hegyi erre példának a “gigabájt – libamáj” rímet hozta fel, amire “a Magna Cum Laude egy egész karriert épített” (a Vidéki sanzonban szerepelt). Hozzátette azt is, hogy a vége úgyis az, hogy “a közönség majd érti valahogy” a szöveget, hiszen “az emberi elme mindenben értelmet keres”, és azzal a feltételezéssel él, hogy “akart valamit mondani a költő”.
Jónás Vera felvetésére, hogy a művészetnek pont az a lényege, hogy elveszi a megértés kapaszkodóit, Hegyi azt válaszolta, hogy valójában nem a megértés, hanem az átélés a lényeg. Szerinte például az a szöveg, hogy “Látom, hogy elsuhan / felettem egy madár / tátongó szívében szögesdrót / csőrében szalmaszál / magamat ringatom / míg ő landol egy almafán / az Isten kertjében / almabort inhalál” (Most múlik pontosan) “teljesen szétesik, ha elkezded elemezni”, és bár “Kiss Tibit nem érti senki, de át tudják élni”. Ha belefeledkezünk egy dalba, akkor nem az elemző énünk működik.
Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy valóban azt érti-e egy szövegen a közönség, amit az író ki akart fejezni. Hegyi elmondta, hogy a Kőbányai Zenei Stúdióban tartott kurzusán gyakran szembesülnek azzal a diákok, hogy ez egyáltalán nem biztos – pl. lehet, hogy szerelmes dalnak értenek egy, a szerzője által vallásosnak szánt szöveget.
Valuska László felvetette, hogy milyen mértékben szükséges elsajátítani a szövegírói hagyományt, illetve hogyan lehet aztán a hatásokat legyőzni? Hegyi szerint fontos a hagyomány ismerete, a hatásokat pedig “nem annyira én győzöm le, mint inkább a korszellem”. Vagyis hiába volt rá hatással Adamis Anna, az ő “mondanivalója és költői nyelve” a mai popzenében szerinte irrelevánssá vált.
Hegyi György beszélt még arról is, hogyan ír másoknak dalszövegeket, legutóbb például Oláh Ibolyának. Mint mesélte, először órákon át csak beszélgettek, az énekesnő sztorizását hallgatták. Így keletkezett egy “személyes benyomáscsomag” (egyébként ez egy olyan “tanulás”, amit szerinte az MI nem tud formalizálni). De emellett ott van még az is, hogy “nem a hús-vér Oláh Ibolyának írunk szöveget, hanem a karakternek, egy elképzelt figurának”, akinek ugyan van valami köze a valós személyhez, de Hegyi szerint nem sok. Így második lépésben nem vele, hanem róla beszélgettek másokkal.
A dalszövegek témájától kissé eltávolodva Hegyi György arról beszélt, hogy ma “népzenei forradalom zajlik”, hiszen minden telefonon lehet már zenét csinálni, és persze lehet, hogy rengeteg a bénácska dal, de “aki tehetséges, nagyon könnyen ki tudja magát fejezni ezekkel az eszközökkel”. Míg a 20. században meg kellett tanulni legalább zongorázni vagy gitározni, ma már “színes hasábokat mozgatnak” a zenélő fiatalok.
Ugyanakkor régebben ahhoz, hogy egy zene eljusson a szerzőtől, előadótól a hallgatóig, sok száz ember munkája volt szükséges (beleérve akár azokat is, akik a stúdióban lerakták a mikrofont vagy kávét főztek). Mindenki egyfajta piaci, de minőségi szemlélettel állt a feladatához: a cél a jó minőségű produktum előállítása volt. Ma viszont gyakran csak egy ember minőségi kritériumrendszerén megy át egy dal (aki szerző, producer, előadó, grafikus egyben). Tényleg nem hiányzik a csapatmunka, a mérnöki tudás? – tette fel a kérdést Hegyi.
Ehhez kapcsolódóan arról is beszélt, hogy aki zenél, annak el kell döntenie, hogy elsősorban “iparági szereplőnek vagy alkotóművésznek” tekinti-e magát. Az elsőtől óva intett, azokra a “kiégett zenészekre” hivatkozva, akik “húszévesen elhatározták, hogy megírják a nagy slágert, és negyvenéves teljesen sérült emberek lesznek”, mert ez nem jött össze. Ezért jobb stratégia, hogy “csak a saját fejedet követve csináld, amit szeretnél” – mondta.
További beszámolóink a 2023-as Music Hungary konferenciáról: kerekasztal a nők helyzetéről, beszélgetések az élőzenéről.
A Music Hungary konferencián Pozsonyi Dóra és Zsiga Pál készített fotókat
Categories: Hírek
Leave a Reply